Többször megfordultam már a Marosvásárhelytől 19 kilométerre fekvő gernyeszegi Teleki-kastélyban, így „testközelből” ismerem a Teleki család második világháborút követő kálváriáját, amely a front átvonulásával kezdődött, és a négygyerekes Teleki Mihály családjának 1949. március eleji kitelepítésével folytatódott. A marosvásárhelyi Görbe utcában 25 négyzetméteres pincelakásba betuszkolt főúri család 1968-ig nyomorgott a kommunista rendszer által kijelölt kényszerlakhelyen, majd a Ceausescu-rendszer átmeneti enyhülési politikájának köszönhetően Nyugat-Európába emigrálhattak. A kommunizmus évtizedei alatt az 1792-ben barokk stílusban felépült kastélyba a Teleki család egyetlen tagja sem léphetett be. Az államosítással kisajátított épületben az ötvenes években tuberkulózisra hajlamos betegek kezelésére rendeztek be preventóriumot, amely 2011-ig működött a történelmi család visszaperelt ingatlanjában.
A hosszú pereskedés nyomán 2006-ban visszaszolgáltatott épületet a Telekiek ötéves ,,türelmi időszak” után vehették birtokba, miközben az állami egészségügyi intézmény a legszükségesebb állagmegőrző javításokat sem végezte el, sőt a kastély mozdítható berendezései közül is sok minden eltűnt az utolsó időszakban.
A család megbízásából a kastély gondnokságát vállaló Teleki Kálmán tíz éve kétlaki életmódot folytat Belgium és Erdély között: a tavaszi-nyári időszakot Gernyeszegen tölti, a hidegebb téli hónapokat Nyugat-Európában. Amikor jó egy évvel ezelőtt a kastélyt körbejárva megnéztük a patinás múltú épület állagát, a gazda még nem tudta, milyen pénzből keríthetnek sort a tetőzet javítására. A hatalmas épületegyüttes állagmegőrzését önerőből végző Teleki Kálmán minden év elején a Nyugat-Európában élő családtagoktól kalapozta össze a legsürgősebb kiadások összegét, de a nagyobb tetőjavítás a család pénzügyi lehetőségeit is meghaladta.
A koronavírus-járvány gazdasági utóhatásai még nehezebb helyzetbe hozták a családot, hiszen a kastély falai között, illetve a kertben a korábbi években sikerrel megszervezett kulturális-zenei rendezvények szüneteltek, ezért az erre igényelhető pályázati források is elapadtak. Teleki Kálmán akkor úgy fogalmazott, hogy igazából csak uniós forrásból lehet akkora összeget megpályázni, amelyből teljesen felújíthatnák a lerobbant épületet, amelyet később turisztikai célú hasznosítással tartanának fenn. Egy évvel ezelőtt ennek a lehetősége a jövő ködébe veszett, hiszen Romániában mindig is kevés forrás jutott a magyar főúri családok történelmi örökségének a megmentésére.
Úgy tűnik, idén mégis megtörtént a csoda. Teleki Kálmán kora tavasszal értesült arról, hogy az RMDSZ közbenjárására sikerült kialkudni az Európai Bizottságnál külön alapot a legértékesebb történelmi örökség megmentésére.
Mivel évek óta készültek az adódó alkalomra, a kastélyfelújításról megrendelt megvalósíthatósági tanulmány aktualizált változatával nevezhettek be a márciusban kiírt országos pályázatra, amelyet megnyertek. Az október derekán aláírt szerződésből derült ki, hogy megkapják a felújításra igényelt 4,6 millió eurót. Teleki Kálmán szerint ez óriási segítség, mert enélkül esélytelen lenne továbblépni a napról napra jobban leromló épületegyüttes felújításában. Habár egyelőre a részleteket nem ismerik a pénz folyósításával kapcsolatban, vendéglátóm megnyugtatónak tartja, hogy nem utófinanszírozásról van szó, nem a családnak kell előre kifizetnie a munkafolyamat drága költségeit.