Kopócs Éva a Csokonai Színháznak elmondta, várja a folytatást, szerinte sokaknak hiányozni fog mindez, ugyanis a heti szellemi kihívás addiktív tud lenni.
Az eddigi próbafolyamatra azt a példát tudom hozni, hogy minden foglalkozás alkalmával van egy vízzel teli tégelyünk, amelybe mindenki cseppenthet a saját hangulata szerint kéket vagy pirosat. A színcseppek összekeverednek, és ebből lesz egy közös színhalmaz. Tele van ilyen mozzanatokkal a közös munkánk, ezeket is meg fogjuk mutatni. Van itt egy csapatnyi civil, akik elmondhatják magukról, hogy közteresek.
– vallotta Éva, aki már az első csapatban is szerepelt.
Dámóczi-Pusztai Ákos szerint nagyon izgalmas egy színházi előadásban úgy részt venni, hogy ők építik fel azt teljesen az alapoktól indulva.
Mivel ez közösségi színház, nagyon jó, hogy egy olyan közegben, olyan csapattal tudunk dolgozni, amelyről útközben kiderül, hogy a tagjai támaszkodhatnak egymásra. Valódi közösség jön létre, megismerjük egymás jellemét, te is beleteszed a sajátodat, más is beleteszi a sajátját, és ezáltal létrejön egy teljesen konstruktív, új dolog, egy új entitás.
Hozzátette, szerinte mindezek mellett rendkívül sok mindent tanulhatnak szakmailag is azok, akik ilyen irányban gondolkodnak, vagy esetleg alkotói tevékenységgel akarnak foglalkozni a jövőben.
Kiss Zsuzsa szerint azonban azért is élvezetes a közös alkotás, mert a projektvezetők mindenkit hagynak kibontakozni.
Pontosan érzékelik, az adott tagnak mik az értékei, miben jó, és mit tud beletenni a közösbe. Nincs kényszer, hogy minek milyennek kell lennie, hanem tényleg megvalósul az alkotói szabadság
– jelentette ki Zsuzsa, akinek a múltjából adódóan hiányzott a színház, ezért csatlakozott a Köztér csapatához.
Lévai Emese is megerősítette Kiss szavait, szerinte ugyanis nem kezdtek el megfelelni vagy ellene menni az előadásban látottaknak.
Úgy használtuk ezt az előadást, mint amikor kinyitunk egy ablakot, és megnézzük, hogy milyen az a fa az udvaron, aztán meg becsukjuk az ablakot, és foglalkozunk a saját dolgunkkal. Ha van lenyomat, van, ha nincs lenyomat, akkor nincs.
– fejtette ki.
A teljes interjú a Csokonai Színház oldalán olvasható.
Borítókép: Az előadás borítója. (Fotó: Facebook/PróbaTét)
