A Csokonai KözTér második évada indult el októberben. A beszélgetés elején Madák Zsuzsanna beszámolt az előző évad tapasztalatairól, a majdnem egy évig tartó folyamatról, amelynek során létrehozták az Ábrahám produkciót. Akkor úgy hívták meg a résztvevőket, hogy nem döntötték el előre, mi lesz a közös munka kifutása. Olyan embereket szerettek volna megszólítani, akik szívesen gondolkodnak velük a jövővel kapcsolatos félelmekről, reményekről a színház nyelvén keresztül. A közös munka közben döntött úgy a csapat, hogy ebből készüljön majd egy előadás. Ebben az évadban ez már egy tudatosabb, célirányosabb folyamat, határozottabb kereteket szabtak, időben is szűkebbre tervezték, illetve már a felhívásban megfogalmazták célként egy előadás létrehozását. Az új produkció a PróbaTét címet viseli és Weöres Sándor A teljesség felé című művén alapuló táncbemutatójukból is inspirálódik.
A Csokonai KözTér alkotói
Mint mondta, a kapcsolódás miatt szerették volna beemelni a táncot, a mozgást is mint színpadi kifejező formát az előadás szövetébe; ezt rendkívül izgalmasnak tartja. A csapattal a táncszínházi bemutatót is megnézték, utána a mozgás nyelvén reflektáltak a látottakra. Ez az improvizációs etűd a készülő előadásuk része lesz. A rendező visszatérve a tartalmi gyökerükhöz, utalt az eredeti Weöres-mű Tíz lépcső című szövegére, amelyből kiindultak.
Weöres lépcsőjével ellentétben azonban ők egy másik szimbolikus teret kínáltak a civil alkotóik számára: egy lápos vidéket, amely telis-tele van lépőkövekkel. Azt kérdezték tőlük, hogy melyek azok a lépőkövek, amelyekre rá kell lépnie mindenkinek ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: teljes életet él. A lépőkövek között voltak az élet próbatételei, a szabadság, az önazonosság, a célok, az érzelmi és fizikai biztonság. Azokat a helyzeteket nézték meg közelebbről, amikor akadályba ütközik a teljesség megélése. A próbafolyamat során ezeket bontották ki dramatikus és mozgásformákon keresztül.
Elárulta, hogy a projektvezetőknek az a feladatuk, hogy különböző formákat, eszközöket kínáljanak a résztvevőknek. A céljukat is ismertette: színházi kereteket biztosítanak és mozgásteret adnak a résztvevőknek, hogy ők ezt megtölthessék tartalommal. Mint mondta, számos fragmentum született az elmúlt három hónapban, de még egy évig is tudnák folytatni a közös munkát. A bemutató napján, február 3-án azt fogják megmutatni a nézőknek, hogy meddig jutottak el, és hogy alkotóközösségként ebben a szakaszban mit gondolnak erről. Megpróbálnak betekintést is adni a munkafolyamatba. Tizenhat civil alkotó és a négy projektvezető alkotja a csapatot. A legfiatalabb tag 18 éves, de vannak köztük ötvenesek is. Más a foglalkozásuk, de összeköti őket a színház szeretete.
Magáról az előadásról is szó esett. Madák Zsuzsanna elmondta, hogy az előadás előtt az előtérben a nézőknek különböző installációkat mutatnak be. Érdemes 15 perccel korábban érkezni, hiszen ezek az alkotások segíthetnek a ráhangolódásban, kijelölik a kereteket, felkelthetik az érdeklődést, elindíthatják a gondolkodást, beindíthatnak bizonyos asszociációkat. Hangsúlyozta, azt szeretné, hogy az előadás formanyelvében is megjelenjen, hogy a közösségi színház alapvetően egy picit demokratizálja magát a színházat – akik általában nézők szoktak lenni, azok most egy kicsit hozzátesznek a színház repertoárjához. Tehát az előadás arról is szól, hogy milyen az, amikor a civil alkotó is a része a színháznak.
Borítókép: A PróbaTét című darab próbája (Fotó: Facebook)
