A magyarországi népszokások nem választhatóak el a keresztény Európa egyházi ünnepeitől és az egykori feudális világ rendjétől. Ezalól a farsang sem kivétel. Eme időszak minden évben január 6-án, vízkeresztkor veszi kezdetét. Az önfeledt mulatozás egészen húshagyókedd éjjeléig tart, ugyanis hamvazószerdától kezdődik a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt. Azonban a farsang farka tartogatta mindenhol a legnagyobb mulatságokat és dáridókat.
Farsang farka
A farsangnak mint télbúcsúztató, tavaszváró ünnepnek ősi, kereszténység előtti gyökerei is vannak. A tél legyőzését és az egyre hosszabbodó nappalok diadalát az emberi közösségek minden korban megünnepelték. A feudális Európában a keresztény egyház tanítása szerint ezt zárta le a negyvennapos böjt, amely az elcsendesedés időszaka, amely Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadására készíti fel a híveket.
A kutatók úgy vélik, hogy a Kárpát-medencében a farsangi szokások a középkor folyamán terjedhettek el.
A Magyar Királyság területén egyaránt meghonosodtak a német és az olasz farsangi szokások is. Utóbbiak főleg az Anjouk és Hunyadi Mátyás uralkodása idején lehetettek jelentősek, amikor az itáliai kapcsolatok megerősödtek. Ám azok elsősorban a királyi udvarban, városokban tűntek fel.
Az olasz karnevál szó nem is gyökeresedett meg a magyar nyelvben, ellentétben a német „vaschang”-gal.
Kevesen tudják, hogy a farsang elsőként a városi polgárság körében volt népszerű, csak később lett a falvak legkedveltebb alakoskodó ünnepe, ott azonban jóval tovább fennmaradt. Magyarország bizonyos részein a múlt század végéig tradicionálisan megmaradtak ezek a közösségi ünnepek.
Asszonyfarsang
A 15. századból ismert, hogy a dunántúli falvakban asszonyfarsangot tartottak. Ezek a mulatságok férfiak nélkül zajlottak. Az újkori asszonyfarsangokat a fonóban, kocsmában vagy egy kibérelt házban rendezték. Az asszonyfarsang lehetőséget teremtett arra, hogy a nők, ha rövid időre is, de kiszakadhassanak a paraszti élet kötött rendjéből, önfeledten mulassanak, táncolhassanak.
Az asszonyfarsang Magyarországon legtovább Mátraalmáson maradt fent, de az ötvenes években a hagyomány vége szakadt.
Jelenkori farsang
A rendszerváltás óta számos újraélesztett helyi, farsangi szokással találkozhatunk, az országhatáron belül is kívül. Rendkívül népszerűek Erdélyben a télelőző szokások.
Elsősorban Székelyföldön tartanak a korábbi évszázadokhoz hasonló alakoskodásokat.
A térség egyik leghíresebb farsangtemetése Csíkszentdomokoson történik, ahol már nemcsak a helyiek, hanem turisták is bekapcsolódnak az ünneplésbe.
Téltemetés
A farsang farka a téli ünnepkörnek a legvége, a hagyományos európai télűzéseknek a csúcspontja. A legtöbb farsangi mulatság farsangvasárnaphoz, illetve az azt követő farsanghétfőhöz, de legfőképpen húshagyókeddhez kötődik. A farsang lezárásakor a közösség tagjai összegyűlnek és együttes erővel búcsúztatják a telet.
A néphagyományban a húshagyókedden a maskarások gyakorta valamilyen tréfás, pajzán jelenetet adnak elő.
Fontos szerepe van a zenének, énekszónak, illetve a zajkeltésnek, amely elűzi az ártó hatalmakat. A téltemető menetnek – és magának a farsangi mulatságoknak a szervezői, és a fő mozgatói a mindenkori fiatalság volt, kiváltképpen a legényemberek, akik gondoskodtak nem csak a maskarák összeállításáról, hanem a zenekarról, annak fizetségéről, és természetesen a borról, pálinkáról is, amelyet a téltemető menet elfogyasztott.
Farsang farka volt a dramatikus előadások, énekléseknek a fő időszaka.
A maskarások felkeresték a települések lakóit, hogy előadják játékos, gyakorta obszcén produkciójukat. Számos alkalommal állatalakot öltő maskarások vonultak fel. Kifejezetten kedvelt volt a medve- a ló-, és a kecskealakos jelmezek. A farsanghoz egykoron hozzákötődött az adománygyűjtés szokás is.
Kakasütés, gúnárnyakszakítás
A farsang időszaka lehetőséget adott a fiatalságnak a közös játékra, az udvarlásra és a legények ügyességi viadalaira is. Ilyen volt a kakasütés, amelynek során a – gyakorta bekötött szemű – legényeknek egy kakast kellett agyonütniük.
A gúnárnyakszakítás pedig a mészároslegények húshagyókeddi próbája volt, amelynek végeztével mesterré váltak.
A leölt állatokat együtt fogyasztották el. A húshagyókedd után megkezdődik a böjt, amelyet egyetlen napra felfüggesztenek a célból, hogy a farsangi ételek maradékát elfogyaszthassák. Ez az úgynevezett torkos csütörtök vagy zabálócsütörtök. Addigra viszont az álarcos, jelmezes alakoskodások már véget értek, kezdetét vette a nagyböjt.
Borítókép: Élő néprajzi hagyományaink 1. rész: A panyolai farsang (Forrás: Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke)
