– Őszintén szólva amikor a színház felkért arra, hogy jöjjek rendezni a társulathoz, sok minden felmerült, de természetesen a Pesti Színház profilját is figyelembe véve választottam Goldonit. Fontos hangsúlyozni, hogy ilyen klasszikus komédiát még úgysem készítettem, így most itt a nagy lehetőség, hogy megpróbálkozzak vele – mondta Horváth Csaba, aki hangsúlyozta: Goldoni maga a két lábon járó XVIII. század, aki a commedia dell’arte inkább vásári mutatványokra emlékeztető műfajából megteremtette az olasz jellemvígjátékot.
A komédiában a cselszövéseket, a karaktereket és a hazugságok hálózatát egy különleges mozgásvilág fűszerezi. A tánc világából érkező rendező szerint a figurák eléggé sarkosak, szinte receptszerűek Goldoni alkotásaiban.
Ez a műfaj nem nélkülözi a mozgással való karakterformálást, ezért is érdekelt, hogy mit tudok ezzel a történettel, illetve ezzel a darabbal kezdeni. A kialakított mozdulatokat, amelyek a komikum faktorát fokozzák, a színészek adottságai is meghatározzák.
Horváth Csaba úgy fogalmazott a főszereplő kapcsán, hogy Lelio művészetté emeli a hazugságot. Nevezhetjük ezt függőségnek is, amire azért szokik rá, mert unalmasnak találja a valóságot. Függőségének számos kiváltó oka lehet: a száraz realitás egyhangúsága helyett a folyamatos izgalom és kihívás keresése. Történeteit, figuráit mind saját szórakozására kreálja meg, hazugságaival környezetére telepszik rá, és látszólag ő irányítja azokat, legvégül azonban saját magát ejti csapdába.
A hazug személyiségét tökéletesen ellenpontozza, és még érzékletesebbé teszi a Brasch Bence által megformált Florido, a becsületes, ám gyámoltalan bolognai ifjú, aki orvosnak tanul, és fülig szerelmes Rosaurába, udvarlási kísérletei pedig rendre kudarcba fulladnak.
A történet Velencében játszódik, amelyet ezúttal díszletté összeálló színes, grandiózus geometrikus alakzatok testesítenek meg. – Ez egy színpompás város tele titokkal, szépséggel és sok-sok homályos sötétséggel. A díszlet mobilitása abból a koncepcióból fakadt, hogy a darab főhőse, Lelio Bisognosi egy megátalkodott, szenvedélyes hazudozó, a történetben behálózza önmagát a saját füllentéseivel.
Tulajdonképpen ez lesz a veszte, a lódításai labirintusában tűnik el. Ezt szerettük volna érzékeltetni a folyamatosan mozgatott díszletelemekkel, amikkel mindenféle kompozíciót lehet a színpadra varázsolni
– összegezte a színházi szakember.
A darab annak ellenére, hogy több mint kétszázötven éve született, direkt aktualizálás nélkül is szól a XXI. század polgáraihoz. Goldoni ugyanazoknak az embereknek a vágyait írta meg 1750-ben, mint akik most bemennek estéről estére a színházba.
Az ember működése nem változott, és a különböző stratégiák sem, hogy hogyan oldjuk meg és tegyük boldogabbá ezt a látszólag kibogozhatatlan kapcsolatrendszert: az életünket.
Az olasz komédiaszerző darabja nem egy egyszerű példázat. Figurái egytől egyig gyarló halandók, akik a mesteri jellem- és helyzetkomikum mögött megbújó mély emberismeretről tanúskodnak. A darab végén azonban elmarad az erkölcsi katarzis, a megbocsátás, helyette marad a megvetés és az, hogy a szereplők elfordulnak Leliotól. A rendező szerint a darab legfontosabb üzenete pont az, hogy érdemes kitartóan az igazság mentén élni az életünket.
Borítókép: Carlo Goldoni fergeteges komédiája február 24-én debütál a Pesti Színházban (Fotó: Teknős Miklós)
