Maga Gene Roddenberry, a televíziós sorozat megalkotója sem gondolta, amikor 1964-ben papírra vetette a Star Trek első epizódjainak forgatókönyvét, hogy még ötven év múlva is sikeres lesz. Nehezen indult ugyanis, több neves stúdió is visszadobta a már leforgatott anyagot. Végül az NBC berendelt egy második pilotot, majd további háromévadnyi epizódot, de a sorozat a folyamatosan csökkenő nézettségi adatok miatt három évvel az indulása után abbamaradt. Az idő azonban Roddenberryt igazolta: a hetvenes években a holdra szállás, a rohamos iramban fejlődő űrprogram és a gyakori ismétlések miatt a jövőben játszódó történetek egyre nagyobb rajongótábort szereztek maguknak. A Star Trek 1979-ben új erőre kapott és a világ legismertebb és legrégebben futó televíziós sci-fi-sorozata lett. Ez kulturális jelenséggé és külön univerzummá nőtte ki magát, könyvekkel, mozifilmekkel, játékokkal és óriási rajongótáborral.
Jövőben játszódó történetek
Gene Roddenberry egy olyan sorozatot képzelt el, amelyben kaland, romantika és tudományos ismeretterjesztés együtt van jelen. Történeteit nem a jelenbe, hanem a távoli jövőbe helyezte. A filmek a harmadik világháború után játszódnak, az emberiségnek sikerült kiemelkednie ebből a kataklizmából, és felismerve saját gyengeségeit igyekszik a problémákat diplomatikus úton megoldani.
A legsikeresebb alkotások még akkor is képesek túlélni és új közönséget elérni, ha jóslataik valótlannak bizonyulnak. Például George Orwell 1984 című művének víziója sem valósult meg a címadás évében, és Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia bolygóközi utazása sem létezett az új évezredre. Ez igaz a Star Trekre is, az idővonalon több előre jelzett esemény valótlannak bizonyult.
Az 1960-as évek eredeti sorozatában az „Eugenics Wars”-t vizionálta, amely az 1990-es években az emberi géntechnológia kísérletei miatt alakul ki. A későbbi részek még keményebb időket jósoltak, a tervek szerint 2026-ban kezdődik a harmadik világháború, amit az „atom utáni horror” korszaka követ. Ezek a végzet-előrejelzések kulcsfontosságúak a franchise háttértörténetében, felvázolják az emberiség nehéz útját az idealista 23. és 24. századba, ahol a Star Trek játszódik.
Disztópikus víziók
Az 1990-es években a Star Trek sorozat, a Deep Space Nine a 2024-es hajléktalanság disztópikus vízióját jósolta, amely párhuzamot mutat a valósággal. Bár ilyen mértékben valótlannak bizonyultak, az epizódok allegorikus igazságot hordoznak azzal kapcsolatban, hogyan közelíti meg az Egyesült Államok a hajléktalanságot.
A problémával az 1995 januárjában sugárzott Múlt idő című kétrészes epizód foglalkozik. Rudy Giuliani politikáját is idézik, aki az 1990-es években New York polgármestereként el akarta távolítani a látóköréből a hajléktalanokat. Tette ezt annak ellenére, hogy néhány évvel korábban Ronald Reagan elnök aláírta Stewart B. McKinney hajléktalanok segélyezéséről szóló törvényét, amely szövetségi pénzt biztosított a hajléktalanprogramokhoz. Bár nincsenek fallal körülvett erődök, ahol erőszakkal bebörtönöznék az otthontalanokat, engedélyezett táborhelyük van. Például az új-mexikói Las Crucesben a Camp Hope néven ismert területen felállíthatják sátraikat, és hozzájuthatnak folyóvízhez és áramhoz.
A Star Trek szerint a holnap jobb hely lehet, ha okosak vagyunk, ha keményen dolgozunk, és ha etikusak, együttérzők és befogadók vagyunk.
Úgy tűnik, sok nagyszerű tudományos-fantasztikus alkotáshoz hasonlóan a Star Trek továbbra is fennmarad.
Borítókép: A Star Trek víziója (Fotó: Getty Images)
