A filmes szakember elmesélte, hogy az alkotáson öt éve dolgoznak, a film mögött húzódó alapgondolat az volt, hogy szigorúan huszonnégy óra történését mutassák be. − Az első pillanattól kezdve egy nagyszabású mozifilmet láttunk magunk előtt. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez a magyar filmtörténet egyik legnagyobb vállalkozása lesz.
Rákay Philip a beszélgetésben hangsúlyozta: – Amikor azt mondjuk, hogy a magyar nyelvért álltak ki, vagy hogy Petőfiék nélkül ma nem biztos, hogy magyarul beszélnénk, azzal egyáltalán nem túlzunk, mert amikor az hangzik el a filmben, hogy „Igazi Magyarországot szeretnénk. Akartok magyarul élni, szeretni, dolgozni, akarjátok, hogy ez egy független állam, egy független ország legyen?”, akkor itt nemcsak a nyelvről beszélünk.
Ez a gondolkodásmód igenis ott munkálkodott Petőfiben, Bulyovszkyban, Sükeiben, Irányiban, Degrében és a többiekben, akik látták értelmiségiként azt, hogy ez az ország, ez a nemzet többet érdemel annál, mint hogy gyarmati sorban tartsák, és Bécsből mondják meg, hogy mi fog történni.
A producer szerint szörnyű a mai világban az, hogy a történelmi film műfajára sokan egyfajta provokációként tekintenek. – Szeretném ezt a filmet producerként és forgatókönyvíróként kicsit távol tartani a politikai életemtől. Hányszor látjuk azt, hogy azok a balliberális színészek, akik folyamatosan ugyanúgy a kirakatban vannak egy-egy tüntetésen vagy videókban, ilyen mikrofonok mögött könnyes szemmel elmondják, hogy amikor felmennek Rómeóként a színpadra, akkor rájuk ne baloldali aktivistaként tekintsenek, hanem Rómeóként.
Én nem szerepelek a filmben. Azt kérem, hogy ezt kezeljük külön az én politikai állásfoglalásomtól. Ha a másik oldalon lehet ilyet kérni, akkor én is hadd kérjek valami hasonlót.
Borítókép: Rákay Philip, Szente Vajk és Szerednyey Béla a film forgatásán (Forrás: Facebook/Most vagy soha!)
