Sandler legrosszabb alakításai
Adam Sandlerre általában elrettentő példaként szokás tekinteni. A stand-up komikusként indult színész tipikus filmbeli karaktereit az is maga elé tudja idézni, aki csak részleteket látott a filmjeiből: jellemzően vicces(nek beállított), idétlen srác, altesti poénokkal operáló, bántóan túljátszott szerepekben.
Maga az idétlenség definíciója. Korai filmjei egytől egyig ilyenek: Billy Madison – A dilidiák (1995), Happy, a flúgos (1996) vagy a szintén ebben az évben készült Golyóálló. Későbbi szerepeiben már felfedezhetjük a drámaiság halvány jeleit is, ilyen az 1999-es Apafej, vagy a 2003-ban bemutatott Ki nevel a végén?, amelyben Jack Nicholsonnal játszott együtt.
Legismertebb filmjei, amelyek között a felsoroltakon kívül ott van még a Nászok ásza (1998), Az 50 első randi (2004), vagy éppen a Ne szórakozz Zohannal! (2008), mind nagy sikerrel futottak és jókora bevételt hoztak. De ettől még nem lettek jók.
A siker és a bevétel nagysága ugyanis nem fokmérője a minőségnek – bár a kettő sok esetben együtt mozog, gondoljunk csak a valódi színészóriásokra.
Adam Sandler komoly szerepei
Az utóbbi években azonban valami megváltozott. Lehet, hogy ehhez az idő múlása is hozzájárult: 57 évesen ugyanis Sandler már nyilván nem játszhatja ugyanazokat a karaktereket, mint húsz- vagy harmincévesen. A színész az elmúlt időszakban több olyan szerepet is eljátszott, amelyek sokkal összetettebbek az addig megszokottaknál. Ilyen volt például a 2019-es bűnügyi thriller, a Csiszolatlan gyémánt, amelyben Sandler egy szerencsejáték-függőt alakított, s a film számos jó kritikát kapott, csakúgy, mint a két évvel ezelőtt bemutatott Mindent egy lapra.
Ezt a sorozatot folytatja a március 1-jén a Netflixen debütált Az űrhajós című dráma is, amelyben az irritáló „sandlerizmus” már fel sem bukkan.
A film a New Yorkban élő fiatal cseh író, Jaroslav Kalfar A bohémiai űrhajós című regényét dolgozza fel, több-kevesebb sikerrel, a Csernobil című nagy sikerű szériát is jegyző Johan Renck rendezésében. A Sandler által alakított cseh asztronauta, Jakub Prochazka azért vág bele a csillagközi utazásba, mert nemzeti hőssé szeretne válni hazájában. A hosszú és magányos expedíció során azonban – ahogy az kissé túlpszichologizált korunkban lenni szokott –, a lélek problémáira helyeződik a hangsúly. A főhősnek nincs más lehetősége, mint elgondolkodni saját traumáin, depresszióján, szembesülni földi életének problémáival, amelyeket nem sikerült bolygónkon hagynia. Lelki vívódásaiban pedig különös beszélgetőpartnerre akad egy óriási, pókszerű lény, Hanus személyében, s kettejük párbeszéde segít kibontani Prochazka múltját. A filmben szerepet vállalt Isabella Rossellini is, aki a főszereplő útját irányító Tuma parancsnokot alakítja.
Mit üzen a beszélő űrpók?
Az űrhajós jól illeszkedik abba az irányba, amelybe néhány éve fordult Adam Sandler színészi pályája.
Kérdéses azonban, hogy megvan-e a tehetsége ahhoz, hogy valóban szintet lépjen: hiszen az elmúlt harminc évben sokat küzdött azért, hogy a nézőkben a cikk elején leírt kép alakuljon ki róla. A váltáshoz pedig nem elég egy-két jó szerep, el is kell tudni játszani az összetett, drámai karaktereket, méghozzá hitelesen, filmről filmre.
Nem mindenkinek sikerülhet az, ami a sokáig üres szépfiúként elkönyvelt, egyszer nézős filmekben híressé vált Matthew McConaughey-nek, aki a 2013-as Mielőtt meghaltam című filmért Oscar-díjat kapott, az egy évvel később bemutatott Csillagok között cíművel pedig végleg bebizonyította, hogy megérdemelt helye van az elismert színészek között.
Borítókép: Adam Sandler Jakub Prochazka szerepében (Fotó: Northphoto/Netflix)
