Persze mindez csak bájos legenda, kellemes adoma, de megmutatja, hogyan éltek, milyen műveltségeszményt vallottak XX. századi nagyjaink. Babits viszont olyasmit talált itt, ami a maga irodalmi eszményeit tette teljessé. Említett esszéjében így foglalja össze személyes kötődéseit: „Nemegyszer esett meg, hogy anyám szőlőjében római pénzeket kapált ki a szőlőmunkás a hegyből. Az én szülővárosom az ős, római Alisca, büszkén mutatja múzeumában a környéken talált római leletek sokaságát. Én magam a római kultúra iránti lelkesedésben nőttem fel. Apám klasszikus műveltségű ember volt, s az én koromban a magyar iskolák még híven ápolták a klasszikus nevelés hagyományait. A kitűnő szerzetestanárok a latin szó tiszteletét és szeretetét oltották belém. Első nagyobbacska, megtakarított pénzemen Itáliába szöktem ki. Azonnal otthon éreztem magamat, az antik Itália után a modern is barátommá vált! Nemcsak a latin szók csöngtek ismerősen fülembe. Ismerősek voltak az enyhe hajlású, édes dombok is, az ég kéksége, a felhők fénye s a levegő íze. Úgy éreztem, hogy a csodálatos itáliai táj, amerre akkor jártam, rejtelmes módon rokon az én pannón hazám tájaival.”
Nem meglepő tehát, ha otthon érzi magát az esztergomi Előhegyen, ahonnan messze belátni a Dunakanyar dimbes-dombos csodáját, s nem meglepő az sem, ha a magyar irodalomban talán Babits képviseli leghatározottabban azt az antikvitásra mutató, középkori hagyományokat őrző, reneszánszból merítkező neohumanista nézőpontot, amelyben a forma és a tartalom, a szellem és az érzelem, a józanság és az elragadtatás úgy keveredik, hogy a műélvező úgy érzi, az európai kultúra teljességét borítja elé az alkotó.
Babitsnak nincs esztergomi ciklusa, de a helyi irodalomtörténészek nagy gonddal gyűjtik össze azokat a szövegeket, amelyeket biztosan, vagy jó eséllyel ebben a kis nyaralóban írt. Itt született a Dal az esztergomi bazilikáról című verse, amelyből sugárzik a nyaralótulajdonos öröme: „Épen olyanok mint otthoni dombjaim: / alattam, fölöttem egy kis darab enyim.” És – az európai horizonthoz híven – itt keletkeztek Poe, Dante, Wiliem Blake, Yeats, Anakreon, Goethe, Baudelaire, Horatius fordításai. Végül innen vitték utolsó útjára. Illyés Gyula ágya mellől vette magához Szophoklész-fordításának korrektúrapéldányát.
Babits 1941-es halála után a ház sok sérülést szenvedett, de nem romlott le teljesen, így 1961-ben emlékhely lett.
A Magyar Nemzeti Múzeum Babits Mihály Emlékháza idén, 2024-ben a 100. éves évfordulóra való tekintettel a megszokottnál néhány nappal korábban nyit, március 27-től várja az érdeklődőket.
