A Most vagy soha! magyar történelmi kalandfilm, akciófilm – ennél fogva így is fogjuk kezelni. Észszerűtlen lenne elvárni, hogy dokumentarista jelleggel írja le egy olyan nap eseményeit, amelyeket nem ismerünk teljes részletességgel. Külföldi produkciókkal vetekszik a látvány a fényképezés terén, és a filmzene is jól illeszkedik a megjelenítendő korhoz, az ábrázolt érzelmekhez. A színészek teljesítménye sodró – nehéz lesz kiválasztani a legemlékezetesebb alakításokat. De a Petőfi-filmnek is van azért néhány szépséghibája.
A Most vagy soha! kritikájában kitérünk az alábbiakra:
- Mi történt és mi történhetett volna, azaz miről is szól a Petőfi-film?
- Látványos az eddigi leggrandiózusabb magyar történelmi film? Milyenek a színészi alakítások?
- Mi okozhat váratlan meglepetést?
- Érdemes-e megvenni a mozijegyet?
Mi fér bele egyetlen napba?
Az iskolában mindenki tanul a márciusi ifjakról, és azt is fejből tudni kell, hogyan jut el a fiatalok egy kis csapata a Pilvax kávéházból egészen odáig, hogy forradalmat és szabadságharcot robbantsanak ki a Habsburg Birodalom ellen. Petőfi Sándor neve szinte elválaszthatatlanul összeforrt a szabadságért folytatott küzdelemmel: valahogy úgy ismerhetjük őt az irodalomórákról, mint a váteszt, aki előre látja a tengerként mindent elsöprő változást. Ez persze a valóságban nem teljesen volt így. Az 1848. március 15-én lezajló eseményeket több évtizedes elégedetlenség és politikai törekvés előzte meg. Az viszont kétségtelen, hogy a költő jelentette azt a szikrát, amire azon a bizonyos napon szükség volt, így magától értetődő, hogy egy történelmi filmnek ilyen hősre van szüksége. Az sem szokatlan ebben a zsánerben, hogy fikciós cselekmény színesíti a homályos történelmi részeket a dramaturgia kedvéért. Példaként gondolhatunk a nagy sikerű Tudorokra vagy Philippa Gregory szinte összes könyvére és az azokból készült filmekre, sorozatokra.
A Petőfi-film egy rövid jelenetnyi kontextus után rögtön a forradalom kitörése előtti estébe kapcsolja be a nézőt.
Habár Petőfi költő, látnok, forradalmár alakját árnyalja az alkotás, és barátai közül is jobban megismerhetünk párat, összességében a hangsúlyt a bajtársiasság kapja, nem az, hogy az egyes szereplőkről többet megtudjunk. Petőfi társai ebből a szempontból inkább keltik asztalcimborák benyomását, mint bizalmasokét.
A fókuszban a tizenkét pont érvényesítése mellett Petőfi és Szendrey Júlia kapcsolata áll, és az a tény, hogy a szeretett, nem is annyira törékeny nőn keresztül megtörhető a férfi akarata.
Ezt az császári titkosrendőrség fikciós szereplője, Farkasch igyekszik kihasználni, aki a szegénynegyedből próbál kiszakadni, a megélhetésért küzdeni. Céljától látszólag sem a kegyvesztettség, sem a becsületsértés nem tántoríthatja el, a végsőkig küzd személyes boldogulásáért.
A vérontás nélküli forradalom eseményei és a Júlia – s ezáltal a lázadás – eltiprására irányuló cselekvések adják a Most vagy soha! történetét.
Néhol úgy érezhetjük, Júlia a korához és a fiktív eseményekhez képest kicsit túlzottan is merész. Állapotos, de ennek ellenére a nyilvánvalóan fegyveres Farkasch után szegődik, hogy párbajban álljon ki ellene. Nem valószínű, hogy ez így történt vagy így történhetett volna, ugyanakkor Júlia személyében végre kapunk egy olyan történelmi hősnőt, aki saját jogán is a történet részesévé válhat. Készít kokárdát, de nem nemzeti szín főkötős menyecskeként láthatjuk. Szendrey Júlia nem kizárólag Petőfi múzsájaként jelenik meg: aktív, tevékeny alakítója az eseményeknek.
A megvalósítás és a színészi játék
Dobos Tamás operatőr igazán látványos képekkel, beállításokkal és kameramegoldásokkal dolgozik. Meghatározók a jelenetek és a kosztümök kékes árnyalatai, amellyel kontrasztban áll a Nemzeti Múzeum ragyogó fehér épülete és a Buda-Pest utcáit beborító sár és mocsok barnája. A rendező, Lóth Balázs külön figyelmet fordít arra, hogy a tömegjelenetekben kiemeljen egy-egy arcot. Az arckifejezések adják a jelenetek igazi erejét. Szerepében meggyőző a Petőfit alakító Berettyán Nándor, aki úgy képes elszavalni a Nemzeti dalt, hogy az ember libabőrös lesz. Az ifjak közül leginkább a több sorral és egyedi pillanattal rendelkezők, így a Jókai Mórként látható Koltai-Nagy Balázs, a Bulyovszky Gyulát játszó Bordás Roland és a Vasvári Pál szerepében vicceskedő Fehér Tibor tűnik ki. Nem terheli Farkasch szerepét az a történelmi elvárás, amit a márciusi ifjak esetében tapasztalhatunk, és ez kimondottan előnyére válik.
Horváth Lajos Ottó alakításában ez a vérszomjas spicli rémisztő, mégis emberi arcot kap. Habár a karakter motivációi a történet előrehaladtával egyre inkább megkérdőjelezhetőek, a színész mégis képes egyenletesen magas színvonalon a bőrébe bújni.
Kiváló szereplők
A fentebb felsorolt karakterekről – illetve színészek beszámolóiról – már a film debütálását megelőzően is hallhattunk. Farkaschhoz hasonlóan van azonban egy olyan fiktív karakter, aki igazán jól illeszkedik a filmbe. A pátosz mellett általa jelenik meg a túlélés ösztöne, az egészséges szkepticizmus és a hajlandóság a változásra. Meyer karakterét kiemeli mások közül fejlődési íve. Megformálója Jászberényi Gábor, aki számos magyar filmben játszott már, és színpadon is láthattuk. A szegénynegyed mindenre elszánt rablójának szerepében azonban a meglepetés erejével hat jelenléte, emlékezeteset alakít. Éles tekintete, jelenléte által a tömegjelenetekben sem veszíti el a figyelmet. A kisebb, sokszor szöveg nélküli szerepekben is kiváló színészeket láthatunk, ilyen például a pincért játszó Varga József vagy a Pofaszakállt, a mamlasz verőembert megszemélyesítő Katkó Ferenc, Irányi Dánielként Novkov Máté, Sükey Károlyként pedig Szabó Sebestyén László.
Megéri jegyet váltani a filmre?
Érheti és valószínűleg érni is fogja a filmet számos kifogás, de összességében azt mondhatjuk, érdemes úgy szemlélni a Most vagy soha!-t, mint aminek szánták az alkotók: történelmi kalandfilmként. Erősen merít a történelmi eseményekből, de a dramaturgiai szempontokat kielégítve vegyíti azokat fikciós cselekményszálakkal. Egy napra összpontosít, bár a játékidő ennek ellenére lehetne egy kicsit rövidebb annak érdekében, hogy feszesebbé váljon a cselekmény.
Mindent összevetve megéri adni egy esélyt a filmnek – ha a felsoroltak miatt nem, akkor azért, mert ebben a témában és ilyen apparátussal nem készült még film az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséről.
Borítókép: A márciusi ifjak (Forrás: Fórum Hungary)