Idén ünnepeljük Móricz Zsigmond születésének 145. évfordulóját. Legnagyobb népi írónk izgalmas világképe ihlette a Barbárok című táncszínházi előadást, amely filmszerűen, a tánc nyelvén újrafogalmazva jeleníti meg a legizgalmasabb Móricz-művekben ábrázolt emberi drámákat.
A Barbárok világa
Az érzelemgazdag mozdulatok, a zene és a jelmezek közelebb hozzák a közönséget ehhez a különleges világhoz. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes mind a negyven táncosa szerepel az előadásban, amelynek zenéjét Kiss Ferencnek, Gryllus Dánielnek, Árendás Péternek és Balogh Kálmánnak köszönhetjük.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes évtizedek óta igyekszik a hagyományos néptánc- és népzenei kultúra követeként újabb és újabb élményekkel megajándékozni a nézőket. Produkcióik jellemzője a rendkívüli dinamika, a táncok virtuozitása, a színpadképek látványossága, és egy kis megmagyarázhatatlan varázslat, amelynek gyökerei a múltunkból erednek, lelkünkön keresztül pedig jelenünkké válnak.
Móricz Zsigmond szatmári néprajzi gyűjtései során került igazán közel a magyar paraszti kultúrához, az ott élő emberek életének megismerését tartotta legfőbb iskolájának. Egyik visszaemlékezésében így írt: „Kimeríthetetlen mondanivaló duzzadt bennem, és 25-30 év alatt nem fogyott ki az a tarisznya, amit ott és akkor tömtem meg mohó kapzsisággal a nép életének mindenféle anyagával.”
Móricz ismerte igazán és mélyen együtt érzett a magyar parasztság sorsával. Nemcsak azért, mert az ő gyökerei is oda vezettek, hanem mert egész életében visszajárt hozzájuk töltekezni, gyűjteni, óvni, szidalmazni.
Elsőként mutatott példát arra, hogy miként lehet és kell a nemzeti hagyományainkat leginkább megőrző parasztság kultúrája felé szeretettel fordulni.
