A koreografált táncszínházi alkotás premierje a Liszt Ünnep keretében a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg. A keretjáték azzal fejeződött be, hogy a fiatalok, akik eljátszották a végvári történetet, a mai világban élnek tovább és folytatják az életüket a városban. A hangulatos kerettörténet és a végvári élet kontrasztja, a színház a színházban sajátos atmoszférát teremtett a színpadon, amely lenyűgözte a nézőket. Nagy tetszést aratott az együttes tőlük megszokott kiváló tánctudása és a színes zenei világ. A moderntánc-instruktor Topolánszky Tamás volt, a koreográfus munkatársai Paput Júlia, Sánta Gergő, Tompa Attila és Tókos Attila.
Végvárak, vitézek Fekete István regénye nyomán
Tudd meg, vitéz aga, én ama Babocsai Gáspár fia vagyok, kinek fejét vetted éveknek előtte. Te vitéz vagy, ki nem dugod el arcod előlem. Ennél több levelet néked nem küldök. Ez levélhez képest adjad tudtomra, kijössz-e vagy nem, mert én apám fejéért a tied akarom, vagy a magamét is elveszejteni
– e sorok sokunk számára idézik fel Fekete István 1937-ben megjelent A koppányi aga testamentuma című kalandregényét, amelyből harminc évvel később Zsurzs Éva forgatott filmet. A török hódoltság idején játszódó történetben a magyar nemesifjú, Babocsai László bosszút akar állni az apját megölő koppányi agán, akit végül megsebesít, ő pedig halála óráján a fiatal férfira bízza a lányát és a vagyonát. Az örökségre ugyanakkor szemet vet a Bolondvárban állomásozó császári zsoldoskapitány is. Mindebből számos bonyodalom, fordulatos csaták következnek, miközben természetesen az igaz barátságnak és a bimbózó szerelemnek is jut szerep. A táncszínjátékban, ahogy a neve is mutatja, a táncé a főszerep, de a szereplők beszélnek is a darabban.
