Carmen, a cigánylány musicalben él tovább

A cirkuszművészet és a könnyűzenés színház pazarul forrt egybe a Budapesti Operettszínház új bemutatójában, a Carmen című előadásban. Frank Wildhorn darabja az örök nőnek, a vad és szenvedélyes Carmen-archetípusnak állít emléket, és ezt az állandóságot, a jó és a rossz küzdelmét helyezi rendezése középpontjába Homonnay Zsolt is.

Carmen (Nádasi Veronika) és José (Kocsis Dénes). Forrás: Janus Erika/Budapesti Operettszínház

Örök kezdet és vég

Homonnay Zsolt rendezői víziójában kidomborodik, hogy Carmen alakja halhatatlan, aki számára se múlt, se jövő, csak jelen létezik. Az önző ösztönlény képes áldozatot hozni, képes feláldozni magát. Kiváló színészvezetése érződik, s a második felvonásra összeérnek a darab különböző rétegei, a színészek is egyre magabiztosabbak, ez pedig bizonyára sokáig műsoron tartja a Carment a Budapesti Operettszínházban. Habár meg kell jegyezni, hogy a hangosítás többször extra figyelemre készteti a nézőt, ami a második felvonásra javulni látszik. 

A rendezés ezenfelül keretes szerkezetet használ: a flamenco-gitáros és a jósnő ismét színen, újra emlékeztetik a nézőt, bár az idő pereg, Carmen alakja örök, maga a kezdet és a vég.