– Idén immár nyolcadszor veszi át a Varázslatos Magyarország pályázat fődíját. Miért kedveli ezt a megmérettetést?
– Ez a szívemhez legközelebb álló verseny. A saját képeimmel mindig bajban vagyok, hogy melyik jó, melyik nem, és az ilyesféle visszajelzés nagyon fontos nekem. Plusz izgalmas hónapról hónapra agyalni azon, hogy mit adjak be. Ugye kilenc hónapig öt képet be kell küldeni különböző kategóriákban.
– Hogyan választja ki a pályamunkáit hónapról hónapra? Mennyire tudatosan készíti ezeket a felvételeket?
– Hangsúlyoznom kell, hogy sosem pályázatra fotózom, hanem a szórakozás, az élvezet kedvéért. Inkább az élmények a fontosak, aztán ha jó felvétel is születik, az pluszöröm.
– Hogyan jönnek a témaötletek?
– Vannak kedvenc területeim a lakóhelyem környezetében. Most is éppen egy olyan helyre tartok, ahol a békaliliomok talán már virágoznak. Az egy csodálatos hely, csodálatos látvány. Eltöltök ott egy délutánt, jól érzem magam, és közben készülnek a képek. Nekem a természet közelsége a fontos, a kép csak melléktermék.
A Varászlatos Magyarország megálmodója és alapítója Gaál Péter, aki szerette volna e pályázat keretein belül hazánk tíz nemzeti parkjára is felhívni a figyelmet. Így a pályázatra a fotósoknak úgy kell beküldeniük a képeket, hogy meg kell jelölniük, melyik nemzeti park területén készítették azokat. És úgy tűnik, az ötlet bevált, ugyanis ma már sokkal többen ismerik név és elhelyezkedés szerint is a nemzeti parkjainkat, mint a pályázat előtt.
– Mi volt a leghosszabb projektje egy kép vagy egy téma kapcsán, hogy a tökéletes felvétel megszülessen? Milyen egyéb eszközöket vet be egy előkészítésnél?
– Négy hónapja fotózok egy állatot. Tavaly ilyenkor véletlenül fedeztem fel, hogy él nyuszt itt az erdőben, miközben kameracsapdával fotóztam egy teljesen másik témát. Hónapokig készültem az első felvételekre mind a technika beszerzésével, mind pedig az állat viselkedésének a tanulmányozásával. Számtalan kudarc után, három hónap múltán születtek az első értékelhető képek. December óta szinte csak erről az egy állatról szólnak a fényképeim. De az üregi nyulakat 2018-ban hét hónapon keresztül fotóztam.
– Mennyire kell a természetet ismerni ahhoz, hogy valakiből jó természetfotós váljon?
– Lehet jó képet készítene előzetes tudás nélkül, a szerencsének köszönhetően, de vannak olyan dolgok, amihez ismerni kell, viszont nagyon sokrétű a dolog. Közel sem kell például annyi ismeretanyag a tájképekhez, mint az állatfotózáshoz. A természet nagyon sokrétű, ebből következik, hogy nagyon sokféle irányzat van. Én hiszek az állat megfigyelésében: vadkamerákat teszek ki, és kémlelem a mozgásukat, az életüket.
– Ön szerint hol húzódik az az etikai határvonal, amikor egy fotós beavatkozhat a természet rendjébe?
– Az első jelentős magyar természetfotós dr. Tildy Zoltán volt a 60-as években. Ő fogalmazta meg talán a legjobban a természetfotózás legfőbb szabályát, ami az, hogy ne árts, ne avatkozz be. Én is ezt követem mindenekfelett.
– Milyen szándékkal készíti a fotóit? Csupán a gyönyörködtetés a fő cél, vagy akár az edukáció, akár egy globális probléma bemutatása?
– Ahogy mondtam, nekem a képek inkább melléktermékek, az élményszerzés a lényeg. Persze, ha egy kitalált felvétel nem valósul meg, akkor addig csinálom, amíg olyan nem lesz, amilyennek elképzeltem, de sosem adom fel. Egyébként ritkán fotózok projektekben, nem vagyok az a klasszikus fotózsurnaliszta. Főleg művészi megfogalmazásokkal gyönyörködtetni szeretek. Vannak olyan szituációk is persze, amikor egy szép képpel fel lehet hívni bizonyos dolgokra a figyelmet. Ilyen is történt már, de nem ez az elsődleges cél.
– Köztudott önről, hogy a helyi általános iskolában tanít. Miért nem a fotózást választotta ilyen sikerek után fő foglalkozásának?
– Nekem nem fekszik az alkalmazott fotográfia, számomra a fényképezés az kikapcsolódást és szabadságot jelent, nem szeretném, ha ebből az örömforrásból megélhetési kényszer lenne.
– Egy korábbi interjúban azt mondta: „Az nagyon rossz dolog, ha valaki elkezd másokat másolni, és azt gondolja, hogy ha ez megy neki, akkor jó lesz. Gyakorlásképpen persze működhet, de utána tovább kell lépni.” Ön mikor érezte azt először, hogy megtalálta a saját képi világát, amivel ki mer állni a világ elé?
– Őszintén? Most sem érzem, hogy megtaláltam. Pedig mindenki azt mondja, hogy meg lehet ismerni a képeimet. Mások biztosan jobban, kellő objektivitással látják ezt. Nagyon kevés olyan képem van, amire teljes megelégedéssel tudok ránézni.
– Azt olvastam egy interjúban hogy 2004-től minden felvétele megvan digitálisan. Ezeken nyilván a szakmai fejlődés mellett a gigantikus mértékű technikai fejlődés is tetten érhető, ami az utóbbi évtizedeket jellemzi. Ön ezt hogyan követte le?
– A technika fejlődése szerintem csupán növeli az ember lehetőségeit, viszont nem fog miatta jobb képet csinálni. Aki tud fotózni, az egy tizenöt éves géppel is készítsen jó képet. Ami engem illet, nem cserélgetem évente a gépemet, csak akkor költök ilyesmire, ha azt értem, korlátozva vagyok amiatt, mert nincs meg a megfelelő technikám, akkor megveszem.
A Varázslatos Magyarország képanyagából nyitott kiállítás május 31-ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban, ezután június 6. és augusztus 11. között a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba kerül, majd az ország több pontján is látható lesz.
