Daróczi Csaba: Számomra a fotó csak melléktermék, a legfontosabb az élmény

Az év végén összesített pontszámok alapján immár nyolcadik alkalommal lett első a ranglistán Daróczi Csaba, így ő kapta meg A magyar természetfotó nagydíját, és vehette át az ezzel együtt járó Arany Daru szobrot is a Varázslatos Magyarország fotópályázat eredményhirdetésén. A Kiskunság krónikása 1993-ban ismerkedett meg a természetfotózással tapasztaltabb fotósoktól,és autodidakta módon sajátította el az ismereteket azzal kapcsolatban. Az újabb elismerés kapcsán beszélgettünk az alkotóval.

Forrás: Varázslatos Magyarország

Az Arany Daru. Forrás: Varázslatos Magyarország

– Mennyire kell a természetet ismerni ahhoz, hogy valakiből jó természetfotós váljon? 

– Lehet jó képet készítene előzetes tudás nélkül, a szerencsének köszönhetően, de vannak olyan dolgok, amihez ismerni kell, viszont nagyon sokrétű a dolog. Közel sem kell például annyi ismeretanyag a tájképekhez, mint az állatfotózáshoz. A természet nagyon sokrétű, ebből következik, hogy nagyon sokféle irányzat van. Én hiszek az állat megfigyelésében: vadkamerákat teszek ki, és kémlelem a mozgásukat, az életüket.

– Ön szerint hol húzódik az az etikai határvonal, amikor egy fotós beavatkozhat a természet rendjébe?

– Az első jelentős magyar természetfotós dr. Tildy Zoltán volt a 60-as években. Ő fogalmazta meg talán a legjobban a természetfotózás legfőbb szabályát, ami az, hogy ne árts, ne avatkozz be. Én is ezt követem mindenekfelett.

– Milyen szándékkal készíti a fotóit? Csupán a gyönyörködtetés a fő cél, vagy akár az edukáció, akár egy globális probléma bemutatása?

– Ahogy mondtam, nekem a képek inkább melléktermékek, az élményszerzés a lényeg. Persze, ha egy kitalált felvétel nem valósul meg, akkor addig csinálom, amíg olyan nem lesz, amilyennek elképzeltem, de sosem adom fel. Egyébként ritkán fotózok projektekben, nem vagyok az a klasszikus fotózsurnaliszta. Főleg művészi megfogalmazásokkal gyönyörködtetni szeretek. Vannak olyan szituációk is persze, amikor egy szép képpel fel lehet hívni bizonyos dolgokra a figyelmet. Ilyen is történt már, de nem ez az elsődleges cél.

Erdei mese. Fotó:Daróczi Csaba

– Köztudott önről, hogy a helyi általános iskolában tanít. Miért nem a fotózást választotta ilyen sikerek után fő foglalkozásának?

– Nekem nem fekszik az alkalmazott fotográfia, számomra a fényképezés az kikapcsolódást és szabadságot jelent, nem szeretném, ha ebből az örömforrásból megélhetési kényszer lenne.

– Egy korábbi interjúban azt mondta: „Az nagyon rossz dolog, ha valaki elkezd másokat másolni, és azt gondolja, hogy ha ez megy neki, akkor jó lesz. Gyakorlásképpen persze működhet, de utána tovább kell lépni.” Ön mikor érezte azt először, hogy megtalálta a saját képi világát, amivel ki mer állni a világ elé? 

– Őszintén? Most sem érzem, hogy megtaláltam. Pedig mindenki azt mondja, hogy meg lehet ismerni a képeimet. Mások biztosan jobban, kellő objektivitással látják ezt. Nagyon kevés olyan képem van, amire teljes megelégedéssel tudok ránézni.

Daróczi Csaba nyolcadszor nyerte el a nagydíjat. Forrás: Varázslatos Magyarország

– Azt olvastam egy interjúban hogy 2004-től minden felvétele megvan digitálisan. Ezeken nyilván a szakmai fejlődés mellett a gigantikus mértékű technikai fejlődés is tetten érhető, ami az utóbbi évtizedeket jellemzi. Ön ezt hogyan követte le?

– A technika fejlődése szerintem csupán növeli az ember lehetőségeit, viszont nem fog miatta jobb képet csinálni. Aki tud fotózni, az egy tizenöt éves géppel is készítsen jó képet. Ami engem illet, nem cserélgetem évente a gépemet, csak akkor költök ilyesmire, ha azt értem, korlátozva vagyok amiatt, mert nincs meg a megfelelő technikám, akkor megveszem.

A Varázslatos Magyarország képanyagából nyitott kiállítás május 31-ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban, ezután június 6. és augusztus 11. között a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba kerül, majd az ország több pontján is látható lesz.