
Miben más ez a sorozat a többi játékadaptációhoz képest?
A történetvezetés szempontjából sokat merít a videójátékokból, viszont egyedi, új sztorit hoz létre és új karaktereket alkot. Ez kifejezetten az előnyére válik. A gamerek így nagyobb eséllyel örülnek, hiszen nem lehet számonkérni rajtuk a játékokat. Az avatatlan nézőket pedig egy teljesen új dimenzióba repítik a készítők anélkül, hogy hirtelen túl sok információt zúdítanának rájuk. Ebben az egyik főszereplő, Lucy nyújt dramaturgiai segítséget, aki menedéklakóként nem ismeri a felszínt. A környezet, a hangulat minden elemében megidézi a jól ismert, disztópikus Falloutot. Ugyanazokat a zenéket hallhatjuk, mint a játékokban, ugyanolyan ketyeréket használnak a szereplők (például Pip-Boy), mint amilyeneket mi is kézbe vehetünk. Ha csak a világot és a miliőt nézzük, akkor tökéletes játékadaptációról beszélhetünk.
Három főszereplőt ismerünk meg: a menedéklakó Lucyt, az Acél Testvériséghez, egy militáns csoporthoz tartozó katonát, Maximust, illetve a még épelméjű Ghoult. Megpróbáltatásaik során útjaik többször is keresztezik egymást, ám ebben a disztópikus világban nem egyszerű eldönteni, kiben lehet vagy érdemes bízni, és kiben nem.
Ez kitűnően szemlélteti a játékok alapvető dinamikáját, ahol a játékos karakter igaz küldetésekkel és árulásokkal egyaránt szembesül – a saját kárára. Végül pedig minden jó szándékú gamernek meg kell hozni egy-egy nehéz döntést. Az atom utáni pusztaságban ugyanis nincsenek semleges felek – oldalt, frakciót kell választani.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!