A húsvéti ünnepkör jelképekben gazdag, mégis általánosan leginkább a locsolkodás és a pirosra festett tojás jut az emberek eszébe vagy éppen a húsvéti nyúl, aminek meséje egészen a XVI. századig nyúlik vissza.
A locsolkodás mint esemény a húsvéthétfő látványos programja, mely a kezdetektől egészen napjainkig jelentős változáson ment keresztül, hiszen a régen elterjedt szokások megkoptak, egyúttal látványos mértékben adaptálódtak a modern körülményekhez. Érdekesség, hogy a korábbi évtizedekben vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték ezt a napot.
Locsolkodás: dézsa helyett kölni
A locsolkodás mára egy-egy hagyományőrző helyet, például hagyományőrző fesztiválokat és közösséget leszámítva egyszerű kölnivel, pacsulival történik, de ez nem volt mindig így. Régen a férfiak dézsában jelentős vízmennyiséget zúdítottak a leányokra, akiknek haja, ruházata teljesen elázott. Az apró részleteket leszámítva azonban a locsolkodás klasszikus jellege nem változott: a művelet során a legények először locsolóverset szavalnak, majd pedig megkérdezik, szabad-e locsolni. Ha igenlő választ kapnak, akkor meglocsolják a lányokat, akik cserébe festett hímes tojást nyújtanak át a fiúknak. Ez kezdetben pirosra festett tojás volt, mára azonban már a közkedvelt, csokoládéból készült tojások is helyet kapnak a lányok kosarában. De szerencsére még az otthoni tojásfestés sem kopott ki, ma is sokan készítenek hagyományos kézműves technikával díszített tojásokat.
A locsolkodás, a locsolás, majd a piros tojás átadása után lakomával zárult és zárul napjainkban is:
a lányok a házaikhoz betérő locsolókat húsvéti finomságokkal roskadó asztalhoz invitálják, ahol a sonka, a fonott kalács, a főtt tojás és a szezonális zöldségek elmaradhatatlan ételek, de az olyan tájjellegű fogások, mint például sárga túró is az asztalra kerülhetnek.
A pirosra festett tojás
A piros az élet és az egészség színe, az írott és díszített hímeseket a leányok hagyományosan a nagyhét alatt készítik.
„A húsvét elmaradhatatlan étke és tárgyi kelléke a díszített/hímes tojás. Jelkép, szimbólum. Keveredik benne a kereszténység előtti és a keresztény hagyomány, az újjászülető élet, a természet örök körforgása és Jézus sírból való feltámadásának örömhíre” — számol be róla a Néprajzi Múzeum.
A népszokás és a hit
A locsolkodás és a locsolkodási mulatság alapjának a népszokás a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hitet tekinti.
A locsolóvers és a kölnivel való locsolkodás nem rögtön, hanem csak idővel terjedt el. A verseknél akad, aki szeret sajátot költeni, de többen választanak népszerű, rövid és frappáns költeményeket.
