A műsorvezetők arról kérdezték először a mesemondót, hogy honnan vette az Angyalfütty címet, kifejezést. Berecz András elmondta, hogy a kifejezés évekkel ezelőtt született meg, és mivel a Nemzeti Színházban látható est egyik legfontosabb szereplője egy zuhanó angyal, az ő alakjából született a cím is.
– A szárnyasoknak a zuhanás érdekes, nekünk, szárnyatlanoknak a repülés. Úgyhogy ez az angyal – mielőtt bárki megsajnálná – boldogan integetett, miközben zuhant a világnak. Az ámulattól egy gyűszűnyi nyílás keletkezett a száján, és ezért – akarta, vagy nem – fütyülni kezdett. S ebből lesz majd a világ legelső táncmuzsikája, táncdallama, ebből fog kialakulni a táncoló ember és a táncok különféle nemei. Ezeket legendákból és a magam fantáziájából raktam össze – elevenítette fel a műsor keletkezésének előzményeit a mesemondó.
A műsorvezetők megjegyezték, hogy az előadás maga a magyar nyelvet, a népmesét, a mesélést állítja középpontba, és sokan csodálkoznak, hogy ez most mitől érdekes, hiszen ez legalább egy évtizedes történet. Amit pedig Berecz András képvisel, az több évtizedes múltra tekint vissza. Arról érdeklődtek, hogy az Angyalfütty változott-e az évek alatt, hiszen a mesemondó számtalan helyen, országban járt közben, sok emberrel találkozott, sokféle benyomás, impulzus érte. Kérdésük az volt, hogy vajon gazdagodott-e ezáltal a mese?
Nálam a mese örökké változik, ez nem újdonság. Holnap, holnapután mindig másképp mondanám. De kétségtelen, hogy ragadt hozzá néhány mese a muzsikáról. Vannak mongol, kínai, ír meséim, melyek észrevétlenül rám ragadtak. Hiába tiltakozok ellenük, azok találnak egy kis ösvényt, ahol besétálnak a magyar mesébe, és irtó jól érzik magukat
– fejtette ki Berecz András.
Morvai Noémi kérdésére, hogy könnyű-e a magyar mesét más népek meséinek „beoltania”, az előadóművész elmondta, hogy a mese nagyjából Eurázsiában mindenhol egyforma, Amerika, Afrika viszont már egy kicsit másabb. Pató Márton erre megkérdezte, hogy Kína nincs közel, hogyan tud mégis hatással lenni a magyar mesékre?
– Nincs az annyira odább, közös dallamaink is vannak. Ez az érdekes, hogy a mese hihetetlen távolságokat győz le. Az ember így, hogy születéssel jön a világra, s halállal vonul ki – közben még esetlegesen szerelmes – nagyon tud hasonlítani egymásra meglepő módon – jegyezte meg a mesemondó.
A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet és érdemes felfrissíteni a magyar nyelv leleményességét, gazdagságát, mennyire lehet azt megmutatni, hogy ez már a mesékben is megjelenik?
– Felfrissíteni úgy érdemes, hogy az ember másokat meghallgatni tudjon. Egy nyelvet kaptál, s két fület. Tehát ha nem tudsz kétannyit hallgatni, mint beszélni, kár, hogy kinyisd a szád! Nekem a legkedvesebb mesterségem ebben a mesemondásban a hallgatás. Az, hogy másokat meg tudok hallgatni. Ha lehet, sáros utak végén, ha lehet, öregeket, olyan, eredeti észjárásúakat, akikből meg tudom frissíteni a „kultúraosztogató központ” néha papírízű beszédjét. Aki szereti, örüljön neki, mert azt tudom, hogy szép – tette hozzá a Kossuth-díjas mesemondó.
Az M5 Librettó című műsorában május 13-án Berecz Andrással készült teljes interjút a Médiaklikk oldalán nézhetik meg 12.15-től.
