Az magyar hősök emlékünnepének eredete az első világháború alatt elfogadott 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Az Abele Ferenc vezérkari őrnagy által 1915-ben kezdeményezett jogszabály arra kötelezett minden magyar várost és községet, hogy méltó emléket állítson „a most dúló háborúban” elesett hőseinek. (Az 1914 végén megalakult, a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság már javasolta, hogy emeljenek emléktáblát az elesetteknek, de a magyar önfeláldozást hirdető jelképet kevés helyen állították fel.) Az 1917. évi törvény elfogadásától 1938 végéig 1086 világháborús emlékművet emeltek Magyarországon. Nem mindegyik volt szobor, akadt település, ahol a hősök kertjében fejfákat állítottak az ismeretlen vagy távoli helyeken eltemetett katonáknak, máshol fát ültettek, esetleg táblát helyeztek el a hazáért életüket áldozók nevével.
Az 1924. évi XIV. törvénycikk az 1914–1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről – a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére – minden esztendő májusának utolsó vasárnapján nemzeti ünnepként bevezette a hősök emlékünnepét.
Az időpont mellett gyakorlatias szempontok miatt döntöttek: a mezőgazdasági munkák ekkor még nem vonták el a gazdákat az ünnepléstől, a sírok díszítéséhez viszont már volt elegendő virág.
A budapesti millenniumi emlékmű előtti téren, amelyet három évvel később neveztek el Hősök terének, 1929. május 26-án avatta fel Bethlen István miniszterelnök Horthy Miklós kormányzó jelenlétében a nemzeti hősök országos emlékkövét, amelyet Kertész K. Róbert tervezett. A Lechner Jenő által készült 6,5 méter hosszú, 3 méter széles és 1,3 méter magas, sírfedőlapot formáló emlékművet a hősök emlékünnepén helyezték el. Az emlékkő Andrássy út felőli oldalán az „1914–1918”, az Árpád fejedelem szobra felé található oldalán pedig „Az ezeréves határokért” felirat volt olvasható.
A második világháború alatt, 1942-ben a hazáért életüket áldozó hősök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is, akiknek nevét bevésték az első világháborús emlékművekbe.
A második világháború után, 1945-ben még megtartották a hősök emlékünnepét, de már szerényebb keretek között. A szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság ezután egyre határozottabban követelte az ünnep megszüntetését, és a kommunisták elérték, hogy az általuk elfogadhatatlan tartalmúnak minősített emlékünnep kikerüljön a nemzeti ünnepek köréből. Sok helyen még ezután is megemlékeztek az elesett katonákról, de csak halottak napján. A Hősök teréről 1951-ben eltávolították az 1929-ben felavatott emlékkövet, helyére 1956. április 4-én a magyar hősök emlékkövét állították, amelyet Gebhardt Béla tervezett. Az alkotást egy kis alapzatra helyezték el, köré kovácsoltvas kerítés került, a tetején egy faragott babérág, valamint egy felirat volt látható:
A hősök emlékének, akik népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért áldozták életüket.
A magyar hősök emléknapjának visszatérése
A világháborúk hőseiről Magyarországon 1989. május 29-én emlékeztek meg ismét nyilvánosan Szekszárdon, az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg.
A történelmi igazságtétel részeként a budapesti Ludovika épülete előtt újból felállították a hősök emlékművét, ahol a világháborúk hősi halottainak, katona- és polgári áldozatainak emléke előtt hajtanak fejet.
Az ünnepen azokra a névtelen hősökre emlékeznek, akik Szent István király óta életüket áldozták a hazáért.
A törvény kihirdetése után, 2001. augusztus 18-án Budapesten ünnepélyesen újraavatták a megújult Hősök terét, rajta a Szilágyi András tervezte új hősök emlékkövével, amelyen az egyetlen felirat: „Hőseink emlékére”. Ugyancsak 2001-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság kezdeményezésére a Rákoskeresztúri új köztemetőben felavatták a Magyar hősök emlékparkját a korábban mintegy 25 ezer katona sírját őrző, az 1960-as évektől fokozatosan felszámolt temető helyén. Az emlékparkban lévő Magyar katonahősök emlékműve a hősök napi megemlékezések egyik kiemelkedő helyszíne. A Parlament épületének falára 2011-ben helyezték vissza az 1910–1918-as Országgyűlés első világháborúban hősi halált halt tagjainak, tisztviselőinek és alkalmazottainak emlékére készült emléktáblát.
Az ünnepen általában katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási megemlékezést tartanak a Rákoskeresztúri új köztemetőben a magyar katonahősök emlékművénél, valamint a Hősök terén, a Magyar hősök emlékkövénél.
