A készülő nagyfüggönybe a nemzeti összetartozás napján nemcsak a munkafolyamatban már részt vevő hímzőasszonyok, hanem a Nemzeti Színház művészei, dolgozói és minden regisztrált vendég belehímezhet. Az ünnepi eseményen hímezendő motívumot mesterséges intelligencia tervezte a Kárpát-medence motívumait felhasználva.
Az öt éve zajló, rendkívül összetett képzőművészeti-logisztikai munkálatokba kaphat betekintést az, aki június 4-én a Nemzeti Színházba látogat.
Az egész napos program nyilvános részén (11.00 és 12.30 között) nemcsak a hímzőasszonyokkal találkozhatnak a látogatók, hanem beleláthatnak a készítés különböző fázisaiba is. A vendégeket az alkalomhoz illő interaktív programokkal várják a Nemzeti Színházban. A hímzőasszonyok az eseményt követően kulisszabejáráson vesznek részt, majd megtekintik a Tizenhárom almafa című, Wass Albert azonos című műve és korabeli dokumentumok alapján Vidnyánszky Attila által rendezett előadást.
Kustán Melinda textiltervező iparművész a nagyfüggöny koncepciójáról
A nagyszínpad függönye – a magyar textiltörténeti remekekhez hasonlóan – programkárpit kell, hogy legyen. Az inspirációt főként a magyar királyok koronázási palástja 1031-ből, a XIV. századi zárai antependium, Mátyás király trónkárpitja, Erdély és a Lorántffy család egyesített címerével díszített kárpit, Erdélyi szőnyegek, az Esterházy-kincstár főúri textiljei, kazulák, miseruhák, hímzett női kisbundák és férfi subák, vócos subák, a Kárpát-medence parasztház öltözékei, szabadrajzú fonalas munkái szolgáltak. A nagyszínpadi függöny vezető motívuma az életfa, melynek törzsét a honfoglalás kori művészet remekei – a Rakamaz-strázsadombi, a Tarcalon, Rétközberencs határában és másutt megtalált – tarsolylemezek díszítményei ihlették, lombozatát pedig a Kárpát-medence területén fellelhető néprajzi tájegységek motívumkincsének feldolgozásai alkotják. Az életfa az ismert kultúrák mindegyikében vezető motívumként szerepel, akár égig érő faként, tetejetlen faként, vagy világfaként – a sámánszertartás fájaként – ismerünk rá. Népművészetünk növényi ornamentikáinak minden egyes motívumcsoportja önmagában hordozza a teljességet, hasonlóképpen ahhoz, ahogy egy sejt leképezi az univerzum egészét. Mégis: mindössze a mesterember tisztes teljesítményét nyújtanám, ha csupán a néprajzi örökségünk egyes mintaelemeit, mint utalásokat, vagy mint építő köveket illeszteném a nagy alkotás szerves egészébe.
