A 31. alkalommal megrendezett könyvhéten 29 kiadó mintegy 7000 kiadvánnyal, köztük 65 könyvheti újdonsággal várja az érdeklődőket péntekig az V. kerületi Ferenciek terén. Délutánonként 34 szerző dedikálja műveit, a könyvheti programok megtalálhatók a könyvhét katalógusában, illetve a rendezvény honlapján, a Szentistvankonyvhet.hu oldalon.
Farkas Olivér, a SZIT igazgatója elmondta: a seregszemlén a magyarországi szerzetesrendeket az Agapé, a Bencés, a Don Bosco, a Jezsuita és a Korda Kiadó, a protestáns egyházi közösségeket a Harmat, a Kálvin János, a Luther Kiadó, valamint a Magyar Bibliatársulat Alapítvány képviseli.
A részt vevő katolikus egyházi kiadók közül a többi között a Jel Kiadót, a Szent Gellért Kiadót és a Szent István Társulatot, a magánkiadók közül pedig egyebek mellett a Kairosz, a L’Harmattan, a Tinta Kiadót és az Országos Széchényi Könyvtárat említette.
Sarbak Gábor, a Szent István Társulat elnöke a könyvhétre megjelent könyvek közül kiemelte Barsi Balázs Breviárium és Lackfi János Miért engedi Isten? című, a Szent István Társulatnál megjelent kötetét. Megemlítette Várszegi Asztrik és Palotai Gabriella Pár-beszédben című beszélgetéskötetét, valamint Wolfgang Huber: Dietrich Bonhoeffer, A szabadság felé vezető úton című, a Luther és a Kálvin kiadó gondozásában megjelent könyvét.
Kiderült, kik kapják idén a Stephanus-díjat
Barsi Balázs ferences szerzetes és Lackfi János költő kapta idén a Stephanus-díjat. Az elismeréseket Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek és Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke adta át hétfőn Budapesten.
A Stephanus-díj a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány közös kulturális elismerése. A díjazottak olyan szerzők, akik magyar nyelven megjelent műveikben az egyetemes keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítik, mind a teológiai tudományok, mind pedig az irodalmi műfajok területén. A díjat 1993-tól napjainkig 64 ember nyerte el.
Lackfi János az elismerést megköszönve felidézte: egyetemistaként Lator Lászlótól sajátította el azt a verseszményt, amelyet újholdasnak szokás nevezni, és amely szerint egy erős költői szöveg felfelé nyitott, és rejtjelezetten beszél a transzcendensről. Hozzátette:
felnőtt megtérőként ő is ezzel a szégyenlősséggel beszélt hitéről. Hét éve azonban Isten új megtérést adott neki, és elkezdett egészen szemérmetlenül beszélni az istenszeretetéről. Lackfi János megindítónak nevezte, ha a senkire rá nem szoruló Isten tudja használni az ő izgágaságát, hogy döbbenetes páratlanságát közölje.
Tulassay Tivadar orvos, professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Barsi Balázst méltatva hangsúlyozta: életműve úgy része a magyar keresztény kultúrának, hogy munkássága európai dimenziójú, az európai szellemi életbe is beépül. Teológusként nemcsak a hittudomány mélységeit ismeri és tudja szuggesztíven átadni, hanem igazi tanárember, generációk nevelője, aki soha nem szűnő lelkesedésével vonzza magához diákjait – hangzott el. Emellett Barsi Balázs az egyházzene és a katolikus liturgia évezredes értékeinek őrzője, és a magyar egyházzene saját hagyományaira támaszkodó egyik megújítója, aki vallja, hogy az ősi gregorián elsősorban nem zene, hanem a lélek bőségéből fakadó imádság, válasz a szeretetét kinyilatkoztató Istennek. – Legtöbben mégis prédikátorként ismerik, prédikációi sok embernek jelentenek lelki támaszt, és sokan vannak, akik minden napot Barsi Balázs elmélkedéseivel kezdenek és fejeznek be – mondta Tulassay Tivadar.
Barsi Balázs megköszönve a díjat arról beszélt: a köszönöm szó, amelyet olyan gyakran használunk, valójában minden ember életében beteljesülésre vár.
Sokszor imádságunkat is megrontja, hogy miközben túl sokszor mondjuk ki, valójában nem engedjük a köszönöm szó mélyén szunnyadó vulkánt kitörni.
– Ez a szó akkor valósulhat meg teljesen, amikor majd színről színre látjuk a Teremtőt, akkor azonban meg is szűnik, átadva helyét egy másik, a szeretet szónak – összegezte a szerzetes.
