Vándormotívumok a magyar lírában

Ritkán jelennek meg olyan kötetek, amelyek úgy mutatják be az egyes alkotókat, hogy a közöttük feszülő szellemi kapcsolatokat, motívumátvételeket is feltárják, s ezeken keresztül nemcsak irodalomtörténeti összefoglalót adnak, de a magyar irodalom – történetiségtől független – teljességéről is mondanak valami eredetit, izgalmasat, továbbgondolásra méltót. Szerda délután éppen ilyen könyvet, a Páskándi Géza írásaiból összeállított A vándor-líra című kötetet, mutatta be a Petőfi Irodalmi Múzeumban Cseke Péter irodalomtörténész, a kötet szerkesztője, Temesi Ferenc író, Dávid Gyula szerkesztő és moderátorként Mirtse Zsuzsa, a PIM Digitális Irodalmi Akadémia munkatársa.

Páskándi Géza kötetbemutató Fotó: bachmate Forrás: Bach Máté

Dávid Gyula szerkesztő Fotó:  Bach Máté

Dávid Gyula szerkesztő, aki Páskándi rabtársa is volt munkatáborban, a kötetbemutatón elmesélte, hogy az író valóban állandóan elméletein dolgozott. Talicskázás közben is egy-egy irodalmi problémán törte a fejét, s miközben társai megpakolták a furikot, ő felvázolta nekik, mi minden jár a fejében. 

– Szuverén birtokosa volt a magyar költészetének – fogalmazott Dávid Gyula. – Hatalmas műveltségére támaszkodva képes volt észrevenni, vándorló motívumokat és követni tudta azokat az Ómagyar Mária-siralomtól egészen Illyés Gyula költészetéig. És ezzel – tette hozzá – valami nagyon fontosra mutatott rá: a költészetnek lényegi eleme a visszacsatolás, a reflexió a múlt költészetére. Ettől nemzeti az irodalom.

Mirtse Zsuzsa, a PIM Digitális Irodalmi Akadémia munkatársa Fotó: Bach Máté

Cseke Péter egy írásában beszámol arról, hogy Markó Béla A költészet rendeltetésszerű használatáról című kötete sokban hasonlít Páskándi A vándor-líra gyűjteményére, s e hasonlóságról Markó így nyilatkozott: Páskándi is úgy vélte, azt hangsúlyozta, hogy Vörösmarty nélkül Petőfit, Petőfi nélkül Aranyt, Arany nélkül Babitsot, Vajda János nélkül Adyt, Ady nélkül Kosztolányit vagy József Attilát nehéz pontosan érteni.