– Hogyan kapcsolódnak korábbi tapasztalatai a római Collegium Hungaricum vezetéséhez?
– Csák János miniszter úr a kormányalakítás után fogalmazta meg azt a küldetést, víziót, hogy külföldön is tegyük ismertté azokat az eredményeket, amelyeket mi magyarok elértünk. Célunk az, hogy úgy tudjuk mindezt megmutatni, hogy érezzék belőle azt, hogy mi az, ami magyar sajátosság, mi az, ami magyar karakter. Mi az a különleges magyar tulajdonság, ami miatt ilyen eredményeket tudunk elérni. Fontosnak tartotta azt is, hogy ne felejtsünk el mi is rácsodálkozni arra, hogy kik is vagyunk, milyen eredményeink, világraszóló értékeink vannak. Miniszter úr azt mondta, hogy merjünk nagyok lenni. Én ezzel a küldetéssel érkeztem Rómába, hogy a magyar kreativitást, a magyar innovációs képességet, a magyar különleges látásmódot hozzam el ide. Ebbe szeretném beletenni azt a tapasztalatot, amit magammal hoztam a multi világból. Azt, hogy stratégia mentén, hosszú távon gondolkodjunk és ne csak rendezvények mentén.
– Milyen stratégia mentén szeretne munkálkodni?
– Érkezésem után egy stratégiai workshoppal kezdtem a munkámat. Kollégáimmal áttekintettük azt, hogy mit fogunk mi itt az elkövetkező négy év alatt végrehajtani, képviselni. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen mindig az intézetvezető személyiségének kell meghatároznia az intézetet, én inkább a csapatban hiszek. Talán ez azért is van, mert ebben az intézetben én vagyok az első női igazgató. Ez nemcsak óriási lehetőség, hanem óriási kihívás is. Munkatársaimmal közösen úgy határoztunk, hogy olyan víziót alkotunk meg, amelyben magyarságunkat és Magyarországot teljes mértékben tudjuk megmutatni a tudomány és a kultúra látható sodrásában.
– Hogyan szeretné mindezt az olasz közönséghez eljuttatni?
– Arra törekszünk, hogy az olasz–magyar kapcsolatokon keresztül mutassuk be mindezt. Azt gondolom, hogy akkor tud két nemzet egymáshoz jól kapcsolódni, hogyha egy rendezvény kapcsán megérti, megérzi, hogy mi annak a pontos üzenete a másik félnek. Az a célunk, hogy mindig olasz–magyar relációban mutassuk meg magunkat. Az elmúlt két hónapban arra törekedtünk, hogy ha jött egy magyar művész, annak legyen egy olasz párja. Legutóbb a Liszt Ferenc Zeneakadémiáról érkezett egy művész, akinek több helyszínen is lehetősége volt fellépni. A római Santa Cecília Konzervatóriummal például kiváló együttműködésünk van. Ha érkezik hozzánk egy zeneakadémiai professzor, akkor ő elmegy a Santa Cecilia Konzervatóriumba és ott is telt ház előtt tud fellépni. Ez óriási élmény nekünk. Ha jön egy diák, akkor arra törekszünk, hogy ne csak fellépjen, hanem legyen lehetősége olyan kapcsolatokat építeni, amit a későbbi pályafutása során is tud majd kamatoztatni.