– Mikor kezdődött az orgona iránti szeretet, szerelem?
– Kisgyermekként először trombitálni kezdtem, de mivel panellakásban laktunk és nem igazán örültek a szomszédok ennek, ezért édesanyám munkahelyére kellett bejárni gyakorolni. Családommal jártunk az ózdi evangélikus templomba, minden hétvégén ott voltam istentiszteleten, ahol nagyon megfogott az orgonaszó.
Meghatározó élmény volt, hogy egykori professzorom sokat járt oda orgonakoncerteket adni. Kisgyerekként hallgattam a művész úr játékát, ami olyan mély benyomást tett rám, hogy elhatároztam, én is szeretnék ezzel a hangszerrel megismerkedni.
Az élet úgy hozta, hogy beiratkoztam a Fóti Evangélikus Kántorképzőbe, az evangélikus egyház legnagyobb ilyen jellegű intézményébe, amely rengeteg orgonaművészt nevelt ki. Tizenegy éves koromtól minden nyáron háromhetes tanfolyamon vettem részt. Ez olyan hatást gyakorolt rám, hogy a trombitát felváltotta lassan a zongora, és onnantól már egyenes út vezetett a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol egyházzene és orgona szakon végeztem. Igazából minden a fóti kántorképzőből indult, később már érettségi után egyetemistaként, tanítani tértem vissza és próbáltam meg átadni tudásomat a fiatalabb generációnak.
– Milyen alkalomból érkeztek az Örök Városba pünkösd hétvégéjén?
– A Filharmónia Magyarország hosszú évek óta megrendezi az orgonák éjszakája című programot, amelyen az orgona kapja a főszerepet. Ez az időpont most a pünkösd előtti szombatra esett. Eddig mindig augusztusban volt, de most egy méltó egyházi ünnephez szerették volna kapcsolni. A vezetőség úgy gondolta, hogy minket is bevon ebbe a programba az én olasz kapcsolataim révén. Évek óta járok Olaszországba koncertezni, tanultam is ott, rengeteg ismerősöm van.
Lehetőség adódott, hogy Rómában mi képviseljük az országot és az orgonák éjszakáján az Örök Városban adhassunk egy koncertet.
Már korábban volt egy meghívásom a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikába ahol minden héten jelentős orgonaművészek lépnek fel. Abban sikerült megállapodni, hogy a koncertet május 18-án tartjuk, viszont a bazilika zeneigazgatója nem nagyon akart együttműködni a filharmóniával, nem engedte, hogy használjuk a logójukat. A történethez az is hozzátartozik, hogy egy nap két koncertet is kellett adnunk, tehát 15 órakor volt egy koncert a pápai bazilikában és később az esti órákban az Il Gesú templomban. Egy nap alatt két orgonakoncertet kellett játszani, melynek részben eltérő volt a műsora, ezért komoly kihívást jelentett számunkra. Még az is bonyolítja a történetet, hogy éppen aznap volt a múzeumok éjszakája is, így a római Collegium Hungaricum felkért bennünket Szamodai Bence János kollégámmal együtt, hogy még az esti koncert után náluk, a Falconieri-palota nagytermében is adjunk egy trombita-zongora koncertet. Végül egy nap alatt három koncertünk volt, ami hatalmas kihívás volt számunkra.