– Mikor kezdődött az orgona iránti szeretet, szerelem?
– Kisgyermekként először trombitálni kezdtem, de mivel panellakásban laktunk és nem igazán örültek a szomszédok ennek, ezért édesanyám munkahelyére kellett bejárni gyakorolni. Családommal jártunk az ózdi evangélikus templomba, minden hétvégén ott voltam istentiszteleten, ahol nagyon megfogott az orgonaszó.
Meghatározó élmény volt, hogy egykori professzorom sokat járt oda orgonakoncerteket adni. Kisgyerekként hallgattam a művész úr játékát, ami olyan mély benyomást tett rám, hogy elhatároztam, én is szeretnék ezzel a hangszerrel megismerkedni.
Az élet úgy hozta, hogy beiratkoztam a Fóti Evangélikus Kántorképzőbe, az evangélikus egyház legnagyobb ilyen jellegű intézményébe, amely rengeteg orgonaművészt nevelt ki. Tizenegy éves koromtól minden nyáron háromhetes tanfolyamon vettem részt. Ez olyan hatást gyakorolt rám, hogy a trombitát felváltotta lassan a zongora, és onnantól már egyenes út vezetett a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol egyházzene és orgona szakon végeztem. Igazából minden a fóti kántorképzőből indult, később már érettségi után egyetemistaként, tanítani tértem vissza és próbáltam meg átadni tudásomat a fiatalabb generációnak.
– Milyen alkalomból érkeztek az Örök Városba pünkösd hétvégéjén?
– A Filharmónia Magyarország hosszú évek óta megrendezi az orgonák éjszakája című programot, amelyen az orgona kapja a főszerepet. Ez az időpont most a pünkösd előtti szombatra esett. Eddig mindig augusztusban volt, de most egy méltó egyházi ünnephez szerették volna kapcsolni. A vezetőség úgy gondolta, hogy minket is bevon ebbe a programba az én olasz kapcsolataim révén. Évek óta járok Olaszországba koncertezni, tanultam is ott, rengeteg ismerősöm van.
Lehetőség adódott, hogy Rómában mi képviseljük az országot és az orgonák éjszakáján az Örök Városban adhassunk egy koncertet.
Már korábban volt egy meghívásom a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikába ahol minden héten jelentős orgonaművészek lépnek fel. Abban sikerült megállapodni, hogy a koncertet május 18-án tartjuk, viszont a bazilika zeneigazgatója nem nagyon akart együttműködni a filharmóniával, nem engedte, hogy használjuk a logójukat. A történethez az is hozzátartozik, hogy egy nap két koncertet is kellett adnunk, tehát 15 órakor volt egy koncert a pápai bazilikában és később az esti órákban az Il Gesú templomban. Egy nap alatt két orgonakoncertet kellett játszani, melynek részben eltérő volt a műsora, ezért komoly kihívást jelentett számunkra. Még az is bonyolítja a történetet, hogy éppen aznap volt a múzeumok éjszakája is, így a római Collegium Hungaricum felkért bennünket Szamodai Bence János kollégámmal együtt, hogy még az esti koncert után náluk, a Falconieri-palota nagytermében is adjunk egy trombita-zongora koncertet. Végül egy nap alatt három koncertünk volt, ami hatalmas kihívás volt számunkra.
– Milyen visszajelzések érkeztek?
– Nagyon jól sikerültek, nagyon jó kritikákat kaptunk mind a római Collegium Hungaricum vezetőjétől, Lantos Krisztinától, mind a pápai bazilika orgonistájától. Úgy érzem, hogy megtettük, amit megtehettünk.
– Miért a trombita-orgona párosítást választották?
– Még ünnepélyesebbé, még magasztosabbá teszi templomi környezetben, ha az orgona és a trombita együtt hangzik fel. Ennek hosszú évszázadokra visszamenőleg nagy hagyománya van, a két hangszer nagyon szépen tud együtt muzsikálni. Széles repertoár is van, ami a hosszú évszázadok alatt kialakult, mi ezt próbáltuk egy kicsit továbbfejleszteni.
Samodai Bence egy nagyon különleges hangszert, a szárnykürtöt is bevonta a koncerteken, ami ritkaságszámba megy.
A szárnykürt hangja a csellóhoz közeli fekvésben mozog, sokkal lágyabb, puhább hangzású, mint a szokványos trombita. Olyan visszajelzéseket is kaptunk, hogy a hallgatóság sokszor nem tudta megállapítani, hogy most az orgona regisztere szól vagy már a szárnykürtöt hallják. Olyan kortárs zeneszerzők műveit játszottuk, mint például Nagy István felvidéki orgonaművész-zeneszerző és Karosi Bálint Amerikában élő orgonaművész-zeneszerző alkotásait, amiket szintén trombita-orgona formációra komponáltak.
– Milyen repertoárral érkeztek Rómába?
– Olyan zeneműveket választottunk, amire az olasz hallgatóságnak nagyobb a nyitottsága. A VIII. századtól a XXI. századig terjedő repertoárt vonultattuk fel, elsősorban itáliai és magyar zeneszerzők műveit. Bencével közösen Vivaldi egy népszerű áriáját játszottuk, amit ő dolgozott át szárnykürtre. Ezenkívül magyar zeneszerzők műveit is megszólaltattuk, például Liszt Ferencnek a 2. magyar rapszódiáját játszottam el a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikában, amit egy Lombardiában élő olasz kollégám dolgozott át orgonára. Ezen kívül van egy barátom, Grimoaldo Macchia kortárs orgonaszerző, neki is játszottam darabját, valamint
az orgonák éjszakáján adtam elő George Gershwin Kék rapszódiáját, ami szintén nagyon ritkán hangzik fel ezen a hangszeren.
Ennek az aktualitása, hogy pont száz éve, 1924-ben komponálta a szerző. Mascagni Parasztbecsületéből a híres Regina Coelit is előadtuk, amely darabban eredetileg is használ orgonát a szerző a zenekar, a kórus és a szólista mellett. Mi ezt átdolgoztuk orgonára, és a szopránénekesnő részét Bence játszotta trombitán. Ez az olaszoknak nagyon tetszett. Már a próbák alkalmával is hatalmas tömeg gyűlt össze, könnyes szemmel énekelték a számukra közismert melódiát. Megható volt azt látni, hogy mennyire tetszik ez az olasz közönségnek.
– Mit jelentett önnek, hogy a pünkösdi ünnepi szentmisén a Szent Péter-bazilika orgonáját is megszólaltatta?
– Igazából még fel se fogtam ennek a dolognak a lényegét és súlyát. Előző nap három koncertet adtunk, és holtfáradtan mentem el a másnap a Szent Péter-bazilikába, hogy játszhassak a szentatyának. Ez a történet úgy kezdődött, hogy évek óta járok Olaszországba, számos helyszínen felléptem, de a bazilikában még nem volt alkalmam játszani.
Két évvel ezelőtt a Filharmónia Magyarország szervezésében a vatikáni fiúkórus adott több koncertet Szegeden, ahol megismertem a Szent Péter-bazilika orgonistáját. Neki írtam egy rövid üzenetet a Facebookon, vettem a bátorságot és megkérdeztem, hogy lenne-e alkalmam a római tartózkodásom alatt egy pár perc erejéig kipróbálni a bazilika orgonáját. Legnagyobb meglepetésemre az úriember azt válaszolta, hogy a pünkösdi szentmise záróakkordját, a kivonulás alatt én játszhatom.
Nem tagadom, hogy alig kaptam levegőt a meglepetéstől. Azt is elmondta, hogy mit szeretne hallani, milyen darabot tanuljak meg: Duruflé 20. századi francia zeneszerző Veni Creator Spiritus variációjából az első és az utolsó tételt kérte. Ez a mű éppen pünkösdkor aktuális. Óriási megtiszteltetés volt, még fel se fogom, hogy mi történt. Azt hallottam a kollégáktól, hogy állítólag én vagyok az egyetlen élő magyar, aki ilyen keretek között, ünnepi pünkösdi szentmisén játszhatott a szentatyának a bazilikában.
– Milyen élményekkel tért haza az Örök Városból?
– Felejthetetlen benyomásokat szereztem. Egyetemista korom óta nagyon sokszor voltam már Rómában, kisebb helyeken koncertet is adtam. Azt hiszem, örök élmény marad, hogy most egy ilyen jelentős bazilikában játszhattam.
Nagyon megérintett a közönség szeretete is, a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikában és az Il Gesú templomban is állva tapsolt a közönség a koncert végén. Azt hiszem, hogy ilyen élmény ritkán adatik meg egy ember életében.
– Milyen tervei vannak? Készül visszatérni Rómába?
– A 2025-ös a jubileumi szent év lesz Rómában. Remélhetőleg a Filharmóniával és a magyar akadémiával együttműködve újra tető alá tudunk hozni egy pár koncertet az Örök Városban, illetve Itália más városaiban.A Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikában is úgy váltunk el a zeneigazgatótól, hogy visszavár, és a jövőben is szeretne velünk dolgozni. Júliusban a Nemzeti Kulturális Alap pályázatának jóvoltából, valamint Szeged város és a Pécsi Tudományegyetem támogatásával az Egyesült Államok több városában adunk koncertet a New York-i Liszt Intézet társszervezésében. Július 12-én Stamfordban, 13-án New Yorkban Bencével közösen magyar zeneszerzők műveiből adunk koncertet Liszt Ferenctől Karosi Bálintig bezárólag. 14-én vasárnap New Brunswickban a helyi magyar közösségnek adok hangversenyt az ottani magyar református templomban, miközben Bence a New York-i Liszt Intézet dísztermében fog muzsikálni egy kitűnő amerikai zongoraművész közreműködésével.
