A gyártó mondja meg, hogy mi tetszhet a nézőnek

Soha ennyi kritika nem érte a Netflix legnézettebb angol nyelvű sorozatát. A Bridgerton család egyre hangsúlyosabb woke-állásfoglalásai miatt sokan teszik fel a kérdést: miért ragaszkodunk a XIX. századi tematikához egy XXI. századi történet esetén? Hal Melinda, a Mathias Corvinus Collegium pszichológusa szerint azért, mert a woke történelmet hamisít – hangzik el az In Women Veritas podcastben.

Jelenet a sorozatból Forrás: Netflix

Rajongói kommentcunami, aláírásgyűjtés és fenyegetőzés, hogy többet nem kapcsolnak A Bridgerton családra, a másik oldalon nézettségi rekordok – ez az évad mérlege. Hal Melinda kiemeli, hogy a sorozat összességé­ben sokkal jobb élmény, mint várta, mivel rengeteg benne a szarkazmus és az intelligens humor. A főszereplő férfiak például egytől egyig vonzók és tökéletesek, a negatív szereplők viszont ennek ellenkezői, tehát extrém sztereotip módon, majdhogynem karikatúrajelleggel jelenítik meg a férfitársadalmat.

Nicola Coughlan és Luke Newton A Bridgerton család harmadik évadában. Fotó: Netflix/Liam Daniel

Nagyon kedvelem a szarkazmust, de hogy azt az ember mennyire és hogyan érti, mit lát karikatúraként, az nagymértékben szocializációs kérdés. Sokszor látom, hogy az emberek ezt nem értik. Például sokaknak nehéz elmagyarázni, hogy hiába van kiírva A Bridgerton család kezdetén az 1813-as évszám, a történet csak bele van helyezve a korba. A nézők történelemhűnek gondolják a dátum miatt. A jelenségnek ugyanaz a pszicholó­giai háttere, mint amikor megkérdezem a 14-15 éveseket, hogy bizonyos valóságshow-k vajon spontán történéseket örökítenek meg vagy színészek játsszák. A fiatalok fele szerint az ott látható emberek tényleg így élnek, nem tudják, hogy forgatókönyvből amatőr színészek játszanak, és megdöbbennek ezen

 – magyarázza Hal Melinda, hozzátéve, hogy amikor egy ehhez hasonló, jól megrendezett sorozat kerül elénk, a történelemtudásra gyakorolt befolyás még jobban érezhető.

A szakértő szerint alapvető probléma a mai tartalomgyártást illetően, hogy míg egy Van Gogh-képnél az ember eldönthette, tetszenek-e neki a napraforgók, most a gyártó mondja meg, mi lehet a véleménye. Ez a szuverén döntés befolyásolása. A jelenséget jól jelzi, hogy a közösségi médiában Jess Brownell, a Bridgerton új sorozatfőnőkének döntéseit bíráló kommentek előtt mindenki jelzi: nem rasszizmusból, homofó­biából írja, amit ír, sőt akár maga is valamelyik reprezentálni kívánt kisebbség tagja, hanem regényolvasóként azt szeretné a vásznon viszontlátni, amit a könyvekben is szeretett.

A Bridgerton család sosem volt a narratív feszültségre és a körmöt tövig rágó fordulatokra építő dráma, a harmadik évadban azonban még hangsúlyosabbá váltak a dramaturgiai hibák. A sorozat többször saját szabályaival is ellentmondásokba keveredett, sok esetben a woke elvárásainak való hangsúlyos megfelelés miatt. A kedvenc főszereplő páros Penelope (Nicola ­Coughlan) és Colin (Luke Newton) például nem kap elég játékidőt, az évad másik fontos szereplője, Francesca (Hannah Dodd) harmadik évadbeli története pedig érvényét veszti, mivel a bemutatott homoszexuális jövendőbelije ellehetetleníti a könyvekben sokakat megérintő meddőségi szálat.

Számos kritikus tette fel a közösségi és a hagyományos médiában is a kérdést: ha ennyire XXI. századi történetet akarunk elmesélni, miért ragaszkodunk a XIX. századi tematikához? Kónya Rita külpolitikai újságíró szerint a woke által képviselt szabályrendszer előbb-utóbb önmaga paródiájává válik, mert nem lehet a végtelenségig fokozni. Nemrég például az Egyesült Államok törvényhozásában született egy javaslat, amely azon kormányzati szerveknél dolgozók munkakörének megszüntetésére irányul, akik mindössze diverzitási tréningeket szerveztek.

Hal Melinda is úgy véli, a woke nem tartható fenn, hiszen történelmet hamisít és megpróbálja a fantáziavilágot a valóságba ültetni, azonban az alternatív valóság sérti a leigázottakat, az integráció nevében elraboltakat és megölteket, mert nem ismerhetik meg saját történelmüket. A sorozat kritikusai a kezdetektől jelezték, hogy nem értik, a streamingszolgáltatók miért ragaszkodnak az ismert történetek újfajta bemutatásához, miért nem keresnek inkább még el nem mesélteket. 

Eddig egyedül a Sir John Lindsay és egy afrikai rabszolganő gyerekeként született, ladyhez méltó nevelésben részesült Dido Elizabeth Belle életét filmesítették meg, pedig a korszakban élt a Jamaicában született William Davidson is, aki 14 évesen Skóciában tanult jogot és népszerű tanácsnok lett. Olaudah Equiano a mai Nigéria területén született, majd Angliában neves íróként és kereskedőként élt angol feleségével együtt, és jamaicai születésű volt egy brit ezredes felesége is.

A sorozat rajongói szerint a kritikusoknak el kellene szakadniuk az alapműtől, a régens kori anakronizmusokat nem kedvelőknek pedig el kellene fogadniuk, hogy Bridgerton álomvilágot testesít meg. Ennek ellenére soha olyan felzúdulást nem okozott a sorozat, mint a harmadik évad. Több petíció is indult, az egyik Penelope és Colin kivágott jeleneteinek közléséért, a másik Michael Sterling karakteréért, hogy mégse írja át a sorozat az utolsó részében bemutatott Michaelára. A kérdés, hogy a két év múlva bemutatandó következő évadra a készítők mennyire hallják meg a rajongók kéréseit. A nyilatkozatok szerint nem nagyon. Ez a szakértők szerint azért is szomorú, mert A Bridgerton család számos emberi kapcsolatot tanító jelleggel mutat be, ám ha a woke-elemek, illetve az ennek oltárán feloldozott dramaturgia elveszi a rajongók kedvét, a pozitív üzenet is elvész. A jelenség részletes elemzése az In Women Veritasban hallható Hal Melindával és Kónya Ritával.