Kisfaludi Strobl Zsigmond Strobel Zsigmond Simon néven jött a világra a Zala vármegyei Alsórajkon. Apja kántortanító, anyja parasztlány volt. A budapesti iparművészeti iskolában, majd Zala vármegye Deák-ösztöndíjasaként Bécsben és Párizsban tanult, nyaranta Stróbl Alajos és Telcs Ede műtermében dolgozott. 1905-1908 között az Országos Mintarajziskola növendéke volt. Finale (1911) című szobrával 1912-ben elnyerte a Rudics-díjat, amelynek összegéből olasz, francia és belga tanulmányútra ment. Első köztéri feladatát 1913-ban kapta, de Horváth Mihályt ábrázoló szobrát csak 1934-ben állították fel Szentesen. Az első világháborúban sajtóreferensként szolgált, 1916-ban megnősült.

Kiállítások
Első gyűjteményes kiállítását 1917-ben Budapesten rendezték meg az Ernst Múzeumban. 1918 őszén hetek alatt mintázta meg az Őszirózsás katona figuráját, a Tanácsköztársaság idején 1919-ben a Képzőművészeti Tanács Jóléti Bizottságának tagja volt, ennek ellenére vezető szobrász lett a Horthy-korszakban. Egy sor első világháborús hősi emlékművet készített, az ő műve volt a Szabadság téren felállított, ám később eltávolított irredenta szoborcsoport Észak alakja.
A Magyar Képzőművészeti Főiskola professzoraként 1924-től 1961-ig oktatta a felnövekvő szobrásznemzedékeket. Műveit lendület, jó karakterábrázolási készség, Rodin hatásáról tanúskodó elegáns mintázás jellemzi. A Vénusz születése című aktszobrával 1929-ben a barcelonai világkiállításon aranyérmet nyert (több példánya látható ma is köztereken és múzeumokban). Az 1930-ban készült Szent Imre-szobra ma is a budai Móricz Zsigmond körtéren áll. Művészportrékat is készített, amelyek közül kiemelkednek az Iványi Grünwald Bélát (1924), a Györgyi Dénest (1923) és a Pásztor Jánost (1934) megörökítő alkotások.
A húszas-harmincas években többször járt Amerikában és Angliában, 1935-ben kiállítása volt Londonban. Számos ismert személyiséget mintázott meg, köztük G. B. Shaw-t (1932), a királyi családot (1937) és az arisztokrácia tagjait. 1938-ban megnyerte a Madách-szoborpályázatot, és őt bízták meg a Horthy István-emlékmű (Horthy Miklós kormányzó fia 1942. augusztus 20-án az orosz fronton repülőbalesetet szenvedett) tervezésével is, de egyik sem valósult meg. Egy másik Horthy István-emlékművét – Ad astra (Csillagok felé) – 1943-ban Siófokon állították fel. (Az emlékműnek a háborúban nyoma veszett, 2013-ban a másolatát avatták fel Siófokon.)