Czető Bernát László író-dramaturg és felesége, Rák Kati színésznő pár éve indították útjára közös vállalkozásukat, a Hangszínházat, kiegészülve Szeles Imre zenei szerkesztővel. Monodrámákat, többszereplős hangjátékokat állítanak színpadra, elsősorban történelmi témákat, amelyek mégis mélyen a közönség lelkéig hatolnak. – Ezek elvileg hangjátékok lennének, de mégsem azok, és nemcsak azért, mert látjuk a színész minden rezdülését, hanem mert közösségi élményt nyújtanak. – körvonalazza a szerző, Czető Bernát László a Hangszínházat. Az első darab a Berta – Marmorstein Berta csodálatos élete, ahogy Rák Kati elmeséli, aminek a leirata az ünnepi könyvhétre jelent meg, a hetvenperces előadásból pedig végül ötvenkét oldalas kötet született. – Színháznak hívjuk, de ez valójában epika. Nem viszonyokat ábrázolunk, mint a drámák, hanem történetet mesélünk, ami az epika sajátja. Színdarabbá valójában Rák Kati személyisége, humora révén válik, de ez annyira átszivárog a szövegen is, hogy írott műként is meg tud állni – árulta el a szerző.
A karcsú terjedelem ellenére súlyos műről van szó, ami a címszereplő életén keresztül vezet végig a viharos XX. századon, amit Magyarországon két világháború, válságok, vészkorszakok szegélyeznek.
Mi az az emberi sors itthon, amiben mindent el lehet mesélni? Erre a kérdésre keresve találtam rá arra a válaszra, hogy a főszereplő mindenekelőtt legyen nő, merthogy nemcsak másutt nehéz a nők sorsa, hanem Magyarországon is. Már akinek, mert Katinak éppenséggel lett egy fantasztikus férje
– kacsint ki ironikusan Czető Bernát László a feleségére, mielőtt folytatná. – Legyen vállalkozó, mert aki vállalkozik, az minden helyzetben pajzs és fegyverzet nélkül áll ki a történések elé. Végül pedig legyen zsidó. A zsidó polgárokat minden rendszer bántotta, szörnyűséges életük volt, de mégsem ez az érdekes, hanem, hogy ennek ellenére Berta történetében mégis mindenki felismerheti a saját családját, legyen az magyar, sváb vagy mondjuk keresztény. Mindenki megsínylette a háborút, mindenkinek volt rokona, aki elment a háborúba, és sose tért haza, mindenkit értek fájdalmas igazságtalanságok a különböző rendszerekben. Ez egy ember története, de igazából az ország története is. Nem véletlen, hogy a XVI. században, amikor az ország a legrosszabb helyzetben volt (egyharmada török, egyharmada török vazallus, egyharmada pedig Habsburg uralom alatt volt), akkor Bornemisza Péter és hitvitázó társai a zsidókhoz hasonlították a magyarok sorsát. Én úgy látom, hogy egy Európán kívülálló, egyedül harcoló, tehetséges nép a miénk – magyarázza Czető Bernát László, hozzátéve, hogy Berta karaktere sajnos vékonyan van meg a magyar társadalomban, de pont ettől olyan izgalmas és előremutató.
– Időnként akkora maflásokat tud kapni az ember, hogy beleszédül. Berta a helyére teszi ezeket a pofonokat, és továbblép – hangzik el egy újabb megfejtés az írótól.
– Nagy tanulság nekem a Bertában, hogy mindig két lépéssel előrébb megy, mint ahogy általában az emberek. Nem ért az italméréshez, de nem szeppen meg, amikor át kell vennie az édesapjától. Nem ért a kötőszövéshez sem, de vesz egy kis kötőgépet és próbálkozik. És így tovább, mindig feltalálja magát, amit minden alkalommal különleges élmény eljátszani nekem is. A szöveg tele van gyönyörű részletekkel amiben nagyon nagy szerep jut a nőiségnek is. Berta máshogy alkudozik, máshogy old meg helyzeteket, mint ahogy azt egy férfi megtehetné, sokszor használja is őket. Nem egy szűz lányról beszélünk, hanem egy vagány, klassz nőről – meséli lelkesen Rák Kati, amihez Czető Bernát rögtön hozzá is fűzi, hogy a világ sohasem volt olyan patyolattiszta, mint ahogyan a visszaemlékezések leírják.
Több hordóval hoztak neki rumból, mint amennyi a megengedett mennyiség volt. Feljelentették. Tulajdonképpen a börtöntől is csak az mentette meg, hogy korábban a rendőrségen nagyon-nagyon jóban volt egy tiszttel
– folytatja a színésznő, de a trükköt már a férje árulja el. – Mindenki életében vannak elhallgatott titkok. Egy előadáson például a nézőnek körülbelül a fele idősebb nő, nekik mind van olyan élettapasztalata, amiről nem beszélt. Nekem pedig óriási mázlim volt, ugyanis a húszas éveimben udvaroltam egy lánynak, akinek volt egy rendkívül művelt nagyanyja. Szóba jött közöttünk Goethétől az Itáliai utazások, ami egy rendkívül erotikus írás. Ez felszabadított nála valami gátat, és elkezdett nekem mesélni, ezek a történetek pedig kifejezetten hatással voltak az írásra – osztja meg a szerző.
A szöveget olvasva azt gondolhatnánk, hogy sok órányi kutatómunka áll a szöveg mögött, de valójában sokkal több. Az író még gyerekként szívta magába a tizennégyezer kötetes házi könyvtárat, tele olyan könyvekkel és régi újságokkal, amiknek már tört a papírja az eltelt időtől.
Nem bánnám, ha Laci szövegeit kötelezővé tennék a középiskolákban és a gimnáziumokban is, mert ezeken a történeteken keresztül sokkal átélhetőbbé válik a történelem, mint egy száraz tankönyvi szövegből. Volt is olyan előadásunk, ahol hetedikes, nyolcadikos gyerekek tágra nyílt szemekkel és fülekkel figyelték az előadást, miközben elképzelték, hogy milyen lehet az ágyra járás, vagy egy tízes évekbeli női ruházat, amit csak felhúzni húsz percbe telik
– mondta.
A Berta a lehető legjobbkor jött szembe velem is, csak hogy nekem még a könyvet sem kellett kinyitnom ahhoz, hogy magamra ismerjek a történetben, ami sok egyéb mellett arról szól, hogyan lehet újra és újra összezedni mindent, ami darabokra hullt.
A Berta ugyanis nemcsak egy fiktív karakter drámájába ágyazott XX. századi magyar történelemóra, hanem egy házaspár útmutatója is a jó élethez. – Nem az a fontos, hogy mi történik az életünkben, hanem hogy kivel éljük meg. Ha Berta újraélhetné az életét, mindent másként csinálna, mert szereti az életet, és nem akarná csak újraélni. De egyhez ragaszkodna: a férjéhez – adja meg a végszót Rák Kati.
