A Sose halunk meg volt Koltai Róbert első mozifilmes rendezése, s egyben a rendszerváltás utáni hazai filmgyártás első komoly közönségsikere. A rendező Nógrádi Gábor forgatókönyvíróval közösen a saját nagybátyjáról mintázta a modern magyar filmtörténet egyik feledhetetlen főhősét, Gyuszi bácsit, akihez hasonló figurákat minden magyar ismer, s épp ezért olyan szerethető is. – A film népszerűségéhez Dés László és Bereményi Géza fülbemászó betétdala, a Nagy utazás is hozzájárult, amit Presser Gábor énekelt fel, sokan a mai napig ezen a néven emlegetik a filmet is – meséli Nógrádi Gábor forgatókönyvíró a Szélesvásznú történelem vonatkozó adásában Zavaros Eszter és Csitári Bence műsorvezetőknek.
Sose halunk meg, sose adjuk fel
A Sose halunk meg nosztalgiafilm, s mint ilyen, gyakran éri az a vád, hogy megszépítve láttatja a múltat, ám ez csak félig-meddig lehet helytálló. Koltai keserédes hangulatú filmje vicces szkeccsek sorozata, ami a beavatástörténetek klasszikus sémáit követi, de a szórakoztató máz alól azért csak ki-kibukkan a szocialista valóság rémképe, a lecsúszott egykori bajnokok, játékfüggők, alkoholisták, kufárok világa. Gyuszi bácsi derűs életstratégiája azonban nem hagyja, hogy ezek megkeserítsék az életét, és fiatal unokaöccsének is ezt tanítja, aki épp most szabadult szülei fojtogató gondoskodásától, amivel megfosztották őt a rendes férfivá éréstől.
Amíg azonban például a szintén nosztalgikus Csinibaba a szatíra eszközeit hívja segítségül, hogy számot vessen a magyar történelem szocialista évtizedeivel, Koltai Róbert tematikailag összeillő filmjeit (Sose halunk meg, Szamba, Csocsó, avagy…, Világszám!) valójában nem annyira a rendszer vagy az ideológia érdekli, hanem a hétköznapi kisember.
Ilyen szempontból bár a Sose halunk meg nagyon magyar történet, közben mégis meglehetősen kortalan és időtlen, hiszen végső soron arról szól, a rendszerek jöhetnek-mehetnek, de az emberi dolgok sosem változnak. A szerelem, a testi vágy, az intrikák, a barátságok, az árulások – az ember hétköznapjait végül úgyis ezek az események szervezik.
Példának okáért, Gyuszi bácsi viselkedése a mai etikett szerint legtöbbször tolakodónak, szexistának tűnhet, tehát elítélendőnek, ám amire a kor fősodorbeli erkölcscsőszei farkast kiáltanak, sokkal inkább az ember zsigeri természetéből fakad.
A film egyik legszórakoztatóbb karaktere a férje mellett unatkozó Nusi, aki szó szerint illusztrálja, milyen az, ha egy nő aranyos háziállatként futkározik a férfiak után. Valamiféle sértő hímsovinizmus helyett Nusi mégis inkább érzékeny empátiával van felfestve, ez a nő olyan, amilyen, és Gyuszi bácsi az utolsó, aki ítélkezne ezért fölötte.
Olyan nincs, hogy nem tudom. Próbálkozz, egyszer, kétszer, százszor. S ha akkor se megy, akkor esetleg mondhatod, hogy most nem tudom.
– okítja Gyuszi bácsi a bátortalan fiút, aki idővel az elszenvedés helyett maga is elkezdi élvezni az életet. Ugyanakkor a nézőben jogosan vetődik fel a kérdés, hogy Gyuszi bácsi mennyiben tekinthető mégis inkább kóklernek. Az általa megjelenített karaktert ugyanis mindenki jól ismeri a saját életéből:
egy szomszéd vagy egy rokon, aki tudja, hol van az ország legjobb cukrászdája, akinek mindig van egy tuti fülese, aki tudja, milyen dumával lehet meghódítani az ország legjobb nőit, lefizetni az ellenőröket, rászedni a bürokratákat, és így tovább.
A kettő valószínűleg egyszerre is igaz lehet, mert az, hogy ki hogyan nézi le a karaktert, nem változtat azon, hogy ő teljesen jól érzi magát a bőrében, és a helyén van. Gyuszi bácsi jobban tisztában van a valósággal, mint bárki más, mert már látott háborút. Az már csak Koltai színészi talentumát dicséri, hogy Gyuszi bácsi néhány pillanatra mégis kijön a szerepből, amivel túl lehet élni a szocializmust, olyankor még sincs nevetés.
Ez a film a túlélésről szól. Bármi van, ha már nincsen pénze, akkor odaadja az órát, ha már az órát is elveszíti, akkor ígér rá 1000 forintot. […] Tehát ez a túlélés volt az az együttható, ami megszólította a nézőket, hiszen a magyar nemzet túlélésben olimpiai bajnok.
– fejtegeti Nógrádi Gábor forgatókönyvíró, hogy miért is szeretik annyira ezt a filmet a magyarok. A Sose halunk meg sikere ugyanakkor még egy fontos párhuzamosságnak köszönhető, amivel visszakanyarodunk a nosztalgia témájához.
A filmet 1993-ban mutatták be, amikor a társadalom jelentős része érezte magát elárulva és becsapva, a rendszerváltás ígéretéből kiábrándulva, és a nosztalgia iránti igény mindig akkor üti fel a fejét, mikor a jelenben valamivel nem boldogulunk. De ha meghallgatjuk Gyuszi bácsi tanácsát, akkor addig próbáljuk, amíg sikerülni nem fog.
A Sose halunk meget ma este 20 órakor sugározza a Hír TV, utána 22 órától nézhetjük meg a Szélesvásznú történelem vonatkozó adását.
A meghívott vendégek ezúttal Nógrádi Gábor író és Dudás Viktor fimszakértő voltak, de Skype-on keresztül bejelentkezett a fiatal Imit alakító Szabados Mihály is. A műsor ismétlése másnap 11 órakor lesz, a filmet 13 órakor tűzi ismét műsorra a Hír TV.
