Esztergályos Cecília mellei még egy tapasztalt kopót is megtévesztenek, magyarok milliói kockázták ki ezt az elfeledett jelenetet

A szocialista rendszer legkésőbb a nyolcvanas években belátta saját önhittségét, a társadalmi szatírák mellett elszaporodtak a nyugati mintára készült tömegfilmek is. A Kojak Budapesten ezeknek az egyik legnagyszerűbb darabja, amely már a címében is jelzi a nyugat felé való elvágyódást.

A Kojak Budapesten című filmben Esztergályos Cecíliát is megleshetjük meztelenül fürdőzni. Forrás: NFI

Nagyjából a hetvenes évek derekától kezdődően megállíthatatlan lejtmenetbe kezdett a magyar filmek hazai nézettsége – igaz még ezek legtöbbje is olyan számadat volt, amit ma bármelyik magyar alkotás örömmel írna alá, még ha a megváltozott médiakörnyezet és a fogyasztói szokások átalakulása miatt nem ildomosak az ilyen összehasonlítások. Ennek köszönhetően a közönségfilmes palettán megszaporodtak a nyugati sikerfilmek magyar változatai. A trend legemblematikusabb képviselői a Bujtor István nevével fémjelzett Ötvös Csöpi-filmek (A Pogány Madonna, 1980; Csak semmi pánik, 1982; Az elvarázsolt dollár, 1985; stb., erről szóló írásunkat itt érdemes elolvasni), amik sosem titkoltan Bud Spencer Piedone-filmjeinek népszerűségére építettek. Ide tartoznak azonban a Házibuli-filmek honi átiratai is, Dobray György tinifilmjei (Szerelem első vérig, 1986; Szerelem második vérig, 1987), vagy jelen írásunk tárgya, Szalkay Sándor nyomozós szatírája, a Kojak Budapesten. 

Kojak Budapesten nagyon népszerű, ömlenek utána a szebbnél szebb hölgyek (Fotó: Film Színház Muzsika (archívum))

Kojak Budapesten csak egy balfácán - Na így sosem lesz maguknál Amerika

A Kojak Budapesten ebből a szempontból nyugodtan leírhatjuk, hogy a legpofátlanabb lopások egyike, hiszen a nálunk is népszerű New York-i nyalókás nyomozó alakja látogat benne Magyarországra, Terry Savalas helyett Inke László alakításában, aki ezúttal nemcsak a hangját kölcsönzi Kojaknek. Az alkotók egy az egyben „kölcsönvették” a kopasz hadnagyot, akinek ezúttal budapesti vizitje során kell felgöngyölítenie egy rejtélyes bűnügyet, Inke pedig valóban a megszólalásig hasonlít az amerikai filmlegendára. 

Ezzel azonban – némileg rácáfolva az előző megállapításomra – vége is szakad a hasonlóságoknak, mert a Kojak Budapesten nem egy rutinszerűen levezényelt krimi-epizód a sorozatból, hanem meta-krimi és társadalmi szatíra, kettő az egyben.

A legtöbb híresség magyar származású

– hangzik el a gyakran hallható megállapítás még viszonylag a történet elején, ezzel tisztázva, hogy a hadnagy miért is beszél tökéletes magyarsággal. Kojak ugyanis hazánkból vándorolt ki Amerikába, hogy aztán ott megcsinálja a maga szerencséjét, és nem csak szemfüles nyomozó, hanem egyben híres TV-sztár vált belőle, aki most a Krimi-írók nemzetközi konferenciája miatt látogat Magyarországra. 

Kojak itthon csak egy balfácán, külföldre kell mennie, hogy elismerjék, mintha ez a kicsi ország nem tudná megbecsülni saját tehetségeit, s ezt az áthallást erősíti az elhunyt személye is, a szintén rendkívül híres geológus-professzor, akiről sehol nem találni egy árva elismerő szót sem.

A történet első fele hemzseg a különféle meta-megállapításoktól, Agatha Christie (Gobbi Hilda alakításában) fejti ki a krimi műfaj viszonyát Shakespeare-hez hasonlítva (az angol drámaíró sokkal véresebb dolgokat művelt műveiben, mint amit a krimi-gyilkosságoknak felrónak), a rejtély megoldása pedig a Gyilkosság az Orient Expresszent idézi, egy Kojak-rajongó pedig Columbóval keveri a kopasz detektívet, akit Budapesten úton útfélen megállítanak autogram, vagy egy romantikus éjszaka reményében.

A Kojak Budapesten azonban elsősorban mégis inkább arról szól, hogy az amerikai szkeccsszerű epizódokban találkozik a magyar abszurditással, a hazai rendőrség impotens cselekvésképtelenségétől az eltartási szerződés intézményén és a maszekoláson keresztül egészen az egészségügyben tapasztalható képtelenségekig. A filmben rengeteg ismert színész bukkan fel a legapróbb mellékszerepekben (Koltai Gábor, Bánfalvy Ágnes, Tolnay Klári, Básti Juli, Bánsági Ildikó, Drahota Andrea, Gálvölgyi János, és így tovább, akár már az ő keresésük is egy külön játéknak fogható fel), de közölük is kiemelkedik Antal Imre magánszáma a ruhaboltban, ami egy az egyben olyan, mint a humorista televíziós magánszámai.

A Kojak Budapestenhez hasonló filmeknél rendszerint felvetődik a kérdés, hogyan engedhették meg maguknak az alkotók, hogy parabolák nélkül, pusztán a műfaji keretekkel álcázva fogalmazzanak ilyen velős szatírákat. 

Ahogy azonban a Szélesvásznú történelem kapcsán egyre több ilyen filmet nézek (A kard, A szeleburdi család, stb.), egyre valószínűbbnek tartom azt a választ, hogy az ok egészen prózai: egyszerűen a rendszer fenntartói és döntéshozói végtelenül belefáradtak abba képmutatása, ami teljességgel élet- és emberellenes, és nem közel olyan fojtogató, mint megélni a hétköznapok abszurd kilátástalanságát.

A Kojak Budapesten ma este 20 órakor látható a Hír TV műsorán, utána 22 órától nézhetjük meg a Szélesvásznú történelem vonatkozó adását, ahol Esztergályos Cecília volt Zavaros Eszter és Csatári Bence vendége. 

Aki ismeri a színésznőt, azt nem éri meglepetésként az az elképesztő életigenlés és vidámság, amit még idős korában is minden porcikájából sugároz – merem feltételezni, hogy a filmhez hasonlóan a művésznő se veszi rossz néven, amiért olcsó szexizmussal adjuk el a cikket olvasóinknak.

Bár a filmben valóban látható meztelenkedés és erotikától túlfűtött revüelőadás is, végső soron maga a film is hasonló technikát alkalmazott: a Kojak Budapesten sem egy a nyalókás hadnagyról, vagy egy bűnügyről szól, hanem egy élhetetlen világról, amiben mégis megpróbáltunk túlélni, nevetni rajta, embernek maradni. Néha sikerült is.

A műsor ismétlése vasárnap 11 órakor lesz, a filmet 13 órakor tűzi ismét műsorra a Hír TV.