A tanú a kisember szemüvegén keresztül szemlélte a szocializmus abszurditását, és harsány humora olyan sikeresnek bizonyult, hogy a városi legendák szerint még a betiltás ellenére is önfeledten hahotáztak rajta az elvárs ak a pártüdülőkben, mielőtt egy egész ország magára ismert volna Pelikán elvárs alakjában. Dömölky János filmszatírája nem járt be ilyen fényes utat, csaknem az általános elfeledettség homályába vész már a létezése is, pedig nagyon is megérdemelné a nagyobb figyelmet. Bacsó Péter filmjével ellentétben A kard főszereplője, Bojti Sándor (Haumann Péter) a szocialista rendszer embere, annak kiemeltje és haszonélvezője. Ez könnyen ellenszenvre adhatna okot, hacsak nem maga a fogaskerék akadna meg a nagyobb gépezetben. A Belvízvezető Vállalat igazgatóhelyettese ugyanis feleségével (Szemes Mari) közös bécsi kiruccanása során egy különleges ereklyébe botlik, ami fenekestül felforgatja az életüket. Bojti mániákusan meg van róla győződve, hogy a Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc lefejezéséhez használt kard értékes darabja a magyar történelemnek, a magyar önállósági törekvések szimbolikus kifejeződése, ám az államaparátus különféle képviselői kezdetben semmiféle érdeklődést nem mutatnak iránta.
Dömölky János televíziós filmrendezőként szerzett ismertséget a hazai filmszakmában, mielőtt 1977-ben lehetőséget kapott a mozis bemutatkozásra is. A kard forgatókönyvét többek között az a Csurka István jegyzi (a filmnovella pár évvel később nyomtatásban is megjelent), akiről későbbi politikai pályafutása miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy komoly irodalmi, illetve filmírói múltja is van. Az MDF, majd később a MIÉP alapítójának hazafiságról, nemzettudatról alkotott elképzelései A kardban is tetten érhetők, ezek azonban nem annyira önmagukban, mint inkább a rendszer ellentmondásosságának tükrében öltenek testet.
A kardban ábrázolt meghasonulás voltaképpen az egész szocialista filmgyártást áthatja – gondoljunk csak Keleti Márton vagy Várkonyi Zoltán közönségkedvenc alkotásaira –, de ezzel párhuzamosan az átlag ember hétköznapjaiban is élénken munkálkodott, csendben szedve az áldozatokat – a rendszer végül össze is roppant a saját súlya alatt.
Bojti elvtárs mondatai (Vége a frizsiderszocializmusnak, Kezdem érezni, hogy milyen rövid pórázon tartanak engem) is arra utalnak, hogy bár a játékidő legelején még nem vallaná be magának, már ekkor is tisztában van a rendszer tarthatatlanságával.
Egész életemben középszerű ember voltam, s mint ilyen, sikert sikerre halmoztam. Életemben egyszer tettem valami csekélységet, na az nem kellett senkinek
– hangzik el a keserű felismerés a film egyik pontján Bojti elvtárstól, akinek hazafias aktusát teljes értetlenség fogadja minden oldalról, legyen az vasúti kalauz vagy miniszterhelyettes, kis vagy nagy ember.
A nagypolitikai széljárás azonban gyorsan változik, s mire az ideológia ráeszmél, hogy valamit a saját érdekében használjon, addigra Bojti elvtársat már nem lehet lekenyerezni. Bojti tragédiája, hogy pont egy olyan korban és rendszerben áll ki az igazáért, ami lényegében hazugságokra épül, de ezt ő maga sem veszi észre.
Sokakban felvetődhet a kérdés, hogy egy ilyen film miként készülhetett el a szocializmusban. A Kádár-rendszer azonban gyakrabban alkalmazta a három T tűrt kategóriáját, mint gondolnánk, az elvontabb, parabolikus szerzői alkotók munkái (lásd például Jancsó Miklós, Maár Gyula, Kósa Ferenc) mellett ide tartozhattak azok a filmek is, amelyek valamilyen nagyhatalom elleni kiállást ábrázoltak (törökök, németek, fasiszták, de semmiképp sem oroszok), vagy egyszerűen csak szociológiai igényességgel mutattak rá a társadalom egy-egy problémájára, miközben a szatíra is kedvelt műfajnak számított (lásd például Ismeri a szandi mandit?, Egy őrült éjszaka, A sípoló macskakő, Holnap lesz fácán, Egszséges erotika stb.)
A kardban mindegyikből van egy kicsit, a 70-es évek lakásválsága mellett megjelenik benne a Habsburg–magyar ellenállás is, mélyebb rétegeiben pedig már komoly vádirat a szocializmus ellen, ami lelkileg még a saját haszonélvezőit is megnyomorítja. Borzasztó, ami történik, de lehet rajta nevetni. Hogy miért nem alakult ki nagyobb kultusza, azt csak találgatni tudom.
A kardot ma este 20 órakor sugározza a Hír TV, utána 22 órától nézhetjük meg a Szélesvásznú történelem vonatkozó adását, ahol Pásztor Erzsi mesél a forgatásról, Szokolay Domokos történész pedig a film aktuálpolitikai, történelmi hátteréről. A műsort korábban ebben a cikkünkben szemléztük. A műsor ismétlése másnap 11 órakor lesz, a filmet 13 órakor tűzi ismét műsorra a Hír TV.
