A Szerelem hivatalosan 1953-ban játszódik, de nem kell különösebben szemfülesnek lenni a sorok között olvasáshoz, hogy rájöjjünk, a forradalom leverése utáni megtört, szürke közhangulat elevenedik meg a vásznon, miközben a film sokkal emelkedettebb, örök érvényű üzenetet is hordoz magában.
Szerelem és szocializmus
Bár a Szerelemben nem hangzik el ’56, az alkotók nagyon is direkten fogalmaznak a forradalommal kapcsolatban, egy képkocka erejéig pedig még az Esti Hírlapot is ki lehet szúrni, aminek első lapszáma 1956 decemberében jelent meg.
Megdöbbentőnek, már-már érthetetlennek tűnhet, hogy a Makk Károly filmje átmehetett a cenzorok kezén.
Valójában cinikus és kényszerű kultúrpolitikai döntés eredménye, hogy többévnyi várakozás, próbálkozás után a filmterv zöld utat kapott.
Kádár Jánosék azt a múltbéli képet akarták felfesteni, hogy az 50-es évek valóban rettegés volt, csengőfrásszal, fekete autóval, de ennek vége. Követtünk el hibákat, de most már elkezd virágozni a gazdaságunk
– fogalmaz Lukácsy György filmesztéta, forgatókönyvíró, aki kiemelte, hogy a Szerelmet közben különösen gyanússá tette, hogy Déry Tibor és Darvas Iván is ’56-os elítélt volt korábban.
Bár ezt pontosan nem tudhatjuk, a kultúrpolitikai változásokon túl a Szerelem megvalósulásához feltehetően hozzájárult az is, hogy a Déry-novellák megfilmesítési jogai iránt a Nyugat is érdeklődött, és ebben az esetben sokkal kritikusabban fogalmazó film születhetett volna. Így azonban a Szerelmet is ki lehetett rakni a kirakatba, miszerint a politikának van önreflexiója, képes belátni saját tévedéseit, és itt mindenki szabadon megszólalhat – a szocializmus építése mellett, természetesen.
Szerelem és szerelem
Másfelől a Szerelem legvonzóbb vonása éppen a visszafogottsága. A Déry Tibor két elbeszélésének összekapcsolásából (Szerelem, Két asszony) készült filmet Tóth János fényképezte, aki a filmmel sok hasonlóságot mutató Szindbádban is aktív szerepet vállalt forgatókönyvíróként.
Huszárik Zoltán végül Sára Sándorral készítette el az asszociatív vágástechnikára építő, hagyományos cselekménnyel alig rendelkező Krúdy-adaptációt, ami rendkívül megrendítette a szakembert. Azt a nagyon erős hatást, amit az ő közreműködése jelentett egy más által rendezett film létrejöttében, csak Makk Károly tudta kellően értékelni.
Közös filmjükben nincsenek nagy, felfokozott jelenetek, a rendező hagyja, hogy a mi empátiánk egészítse ki a szereplőket. Az egyszerű történetbe bekúszó emléktöredékek egy emberibb, érzékibb, jobb kor fájdalmas lenyomatai; a biedermeier tárgyak, a ruhák és a felidézett életképek nemcsak a kommunista diktatúrát, hanem a Trianon előtti polgári békeidőket is felidézik, melyek éles kontrasztban állnak a jelen dohos szürkeségével, a romos udvarokkal.
