A Szerelem hivatalosan 1953-ban játszódik, de nem kell különösebben szemfülesnek lenni a sorok között olvasáshoz, hogy rájöjjünk, a forradalom leverése utáni megtört, szürke közhangulat elevenedik meg a vásznon, miközben a film sokkal emelkedettebb, örök érvényű üzenetet is hordoz magában.
Szerelem és szocializmus
Bár a Szerelemben nem hangzik el ’56, az alkotók nagyon is direkten fogalmaznak a forradalommal kapcsolatban, egy képkocka erejéig pedig még az Esti Hírlapot is ki lehet szúrni, aminek első lapszáma 1956 decemberében jelent meg.
Megdöbbentőnek, már-már érthetetlennek tűnhet, hogy a Makk Károly filmje átmehetett a cenzorok kezén.
Valójában cinikus és kényszerű kultúrpolitikai döntés eredménye, hogy többévnyi várakozás, próbálkozás után a filmterv zöld utat kapott.
Kádár Jánosék azt a múltbéli képet akarták felfesteni, hogy az 50-es évek valóban rettegés volt, csengőfrásszal, fekete autóval, de ennek vége. Követtünk el hibákat, de most már elkezd virágozni a gazdaságunk
– fogalmaz Lukácsy György filmesztéta, forgatókönyvíró, aki kiemelte, hogy a Szerelmet közben különösen gyanússá tette, hogy Déry Tibor és Darvas Iván is ’56-os elítélt volt korábban.
Bár ezt pontosan nem tudhatjuk, a kultúrpolitikai változásokon túl a Szerelem megvalósulásához feltehetően hozzájárult az is, hogy a Déry-novellák megfilmesítési jogai iránt a Nyugat is érdeklődött, és ebben az esetben sokkal kritikusabban fogalmazó film születhetett volna. Így azonban a Szerelmet is ki lehetett rakni a kirakatba, miszerint a politikának van önreflexiója, képes belátni saját tévedéseit, és itt mindenki szabadon megszólalhat – a szocializmus építése mellett, természetesen.
Szerelem és szerelem
Másfelől a Szerelem legvonzóbb vonása éppen a visszafogottsága. A Déry Tibor két elbeszélésének összekapcsolásából (Szerelem, Két asszony) készült filmet Tóth János fényképezte, aki a filmmel sok hasonlóságot mutató Szindbádban is aktív szerepet vállalt forgatókönyvíróként.
Huszárik Zoltán végül Sára Sándorral készítette el az asszociatív vágástechnikára építő, hagyományos cselekménnyel alig rendelkező Krúdy-adaptációt, ami rendkívül megrendítette a szakembert. Azt a nagyon erős hatást, amit az ő közreműködése jelentett egy más által rendezett film létrejöttében, csak Makk Károly tudta kellően értékelni.
Közös filmjükben nincsenek nagy, felfokozott jelenetek, a rendező hagyja, hogy a mi empátiánk egészítse ki a szereplőket. Az egyszerű történetbe bekúszó emléktöredékek egy emberibb, érzékibb, jobb kor fájdalmas lenyomatai; a biedermeier tárgyak, a ruhák és a felidézett életképek nemcsak a kommunista diktatúrát, hanem a Trianon előtti polgári békeidőket is felidézik, melyek éles kontrasztban állnak a jelen dohos szürkeségével, a romos udvarokkal.
Ez a rövid pillanatokra való úgynevezett visszavágási technika rábírja a nézőt, hogy érzelmileg is bevonódjon, kitöltse a hézagokat, ’56 után ráadásul a társadalom legszélesebb rétegei ismerhettek magukra ebben a másfelől igencsak intim történetben.
Szerelem és veszteség
Már annyi mindent elvettek tőlük, hogy már semmi más nem maradt, csak az emberi kötelékek. Ez az egyetlen dolog, amibe kapaszkodni tudunk, ami reményt mutathat a kilátástalan helyzetekből, amit mindenáron őrizni, ápolni kell.
Ezt üzenik a visszaemlékezések, a filmben elhangzó beszélgetések és anekdoták, és lényegében a film egésze is, ahogy Törőcsik Mari karaktere is lassacskán adogatja el az örökségét, hogy életben tartsa a fiára váró anyósát, az egyetlen embert, akinek még rajta kívül igazán élő kapcsolata van a férfival.
Darvas Iván karakterét sosem látjuk, mindig csak beszélgetnek róla. A forgatókönyv addig késlelteti a színész feltűnését, amíg csak lehet, s mikor megjelenik, már ismerjük is – Cannes-ban különdíjat ért az emlékezetes alakítása, de a Szerelmet nagyobb részben mégiscsak Darvas Lili és Törőcsik Mari szívszorító dinamikája tölti ki, rámutatva a szerelem igazi mélységeire és hatalmas erejére.
A Szerelem kissé megtévesztő cím, a film egésze súlyos élet-halál harcot mutat be, amelyben a szeretet többé alakul önmagánál, az emberség és a kitartás, az elvekhez és emlékekhez való ragaszkodás szimbólumává válik…
Mindezt anélkül, hogy lehámoznánk azt a nem is kevés történelmi valóságot, amit a film magán hordoz, a világ bármely pontján általános érvényűvé emeli – írja Schreiber András az Origó hasábjain.
A Szerelem a magyar film »láthatatlan« korszakhatárának egyik emblematikus alkotása.
„A politikai vonatkozásokkal Makk Károly a hatvanas évek történelmi-társadalmi érdeklődésű hagyományait folytatja, de az egyéni nézőpontok szubjektív, költői kiemelésével új irányokba indul” – olvasható Gelencsér Gábor retrospektív összefoglalója az NFI oldalán, aki a Metropolisban és az MMA Lexikonban még részletesebb fokódzkodókkal szolgál Makk Károly filmjéhez.
A Szerelmet ma este 20 órakor sugározza a Hír TV, utána 22 órától nézhetjük meg a Szélesvásznú történelem vonatkozó adását, az ismétlésekre holnap, vasárnap 11 és 13 órakor kerül sor. Mivel műsorismétlésről van szó, az adásról korábban is írtunk, ezt itt lehet elolvasni:
