Csatári Bence rögtön az adás elején történelmi kontextusba helyezi Szindbád alakját, aki az Ezeregyéjszaka meséjéből kölcsönzi nevét, kalandjai azonban nem távoli egzotikus helyekre, hanem az emberi lélek mélyére vezetnek. A műsorvezető felvetése szerint az Osztrák–Magyar Monarchia korában a polgárosodás rohamléptékű terjedése hívta életre Szindbád alakját is, a korban ugyanis minden adott volt ahhoz, hogy a szerelmek még szebben szövődjenek.
Szindbád a zabolázatlan férfi kudarca?
A történelem helyett azonban Szindbádnál a közönséget sokkal jobban foglalkoztatja Szindbád alakjában megbúvó Krúdy személye, a szenvedélyes, mindenek fölött álló szerelem és vágyakozás univerzális, korokon átívelő érzései. Miként Krúdy novelláit, úgy a nemes egyszerűséggel csak filmkölteménynek hívott mozgóképes adaptációt is sokkal inkább innen fogják meg a színészek is.
Én azt gondolom, hogy az egész mű egy nagy-nagy álombeli utazás. A film számomra Krúdynak azt a kivetített vágyát jeleníti meg, amit a Huszárik és a Sára fantasztikusan megcsinálták, hogy gyakorlatilag ez egyetlen egy álom. Krúdy a házas ember, aki már kikötött, és ezt nehezen éli meg, ezért hajósként visszamegy a régi helyekre. Gyakorlatilag álmaiban, az íráson keresztül éli meg azokat a vágyakat, amit egy szabad férfi szeretne megélni. Mire vágyott, mit szeretett volna megélni
– meséli Tóth Auguszta, aki a Nemzeti Színház darabjában legalább nyolc különböző nőt is megjelenít a színpadon. Berettyán Sándor folytatva kollégája gondolatmeneté, megjegyzi, hogy a filmben is elhangzik, Szindbád 107 nőbe volt szerelmes, de még több van, akiről ő maga nem tud. Valójában ez a 107 nő ugyanaz a nő, csak más-más alakban jelenik meg.
Minden nő ugyanaz a típus, amit Szindbád keres, de végül mindig kiderül, hogy mégsem, csak addig érdekesek, amíg titokzatosak – mondja a színpadi változatban a 17 éves Szindbádot megformáló színész, Tóth Auguszta szerint mégis akad egyetlenegy nő, amelyik kivétel, Szindbád ugyanis mindig visszatér Majmunkához:
Majmunka az a nő, aki talán idősebb, érettebb volt mindig, és mindig el tudta fogadni a hős bohóságát. Tulajdonképpen minden nő akkor veszített, amikor Szindbádot meg akarta fogni, és meg akarta változtatni.
A Szindbád különlegesen szép lírai film, az emlékezés képlékeny világát a szabadon áramló képek tükrözik. Múlt és jelen, képzelet és valóság szétválaszthatatlanul egymásba folynak – olvasható az NFI oldalán.
Kár is lenne hagyományos értelemben vett cselekményt vagy időbeli sorrendiséget keresni, a Szindbád az érzések, hangulatok és az asszociációk filmje, amit a film gyönyörű látványvilága mellett a folyton bevillanó szuperközelik és emlékfoszlányok erősítenek. Szindbád az elmúlás küszöbén még visszatekint, szinte beleveszik a képzelet világába, ám ez talán nem kevésbé valós, mint maga a valóság: az idő mulandósága mindnyájunknak nehezen megválaszolható kérdéseket tartogat.
Huszárik Zoltán azon ritka alkotók közé tartozik, akik megdöbbentően kevés munkával tudtak maradandót alkotni, a rendező csupán két nagyjátékfilmet rendezett. A Szindbádról korábban több alkalommal is írtunk, eltérő nézőpontok alapján, ezeket itt lehet elolvasni:
A filmet ma este 20 órakor sugározza a Hír TV, utána 22 órától nézhetjük meg a Szélesvásznú történelem vonatkozó adását, az ismétlésekre holnap vasárnap 13 és 11 órakor kerül sor.
