– A tízéves jubileum összegzésre készteti az embert. Hogy értékeli ezt az időszakot?

Csibi Krisztina a néprajz szerelmese
– Nagyon érdekes, mert ahelyett, hogy visszatekintenék az elmúlt tíz évre, mindig inkább előre szoktam nézni, mi az, amit jobban tudnék csinálni. Az, hogy én leszek az intézmény vezetője, nem várt fordulat volt az életemben. A nemzetpolitikai államtitkárság felkérése erre a megtisztelő feladatra meglepetésként ért. Egy csaknem ezerlelkes kistelepülésen éltem, Kisdorogon, már a Budapestre költözés is nagy változás volt nekem, bár nem szakadtam el szülőfalumtól, kisdorogi állandó lakos vagyok ma is. Valami otthonosság érzésem volt az első perctől kezdve a Magyarság Házában.
A külhoni magyarság ugyanis már néprajzosként és bukovinai székelyként is nagyon közelről érintett. Lehet ránk, erre a népcsoportra úgy tekinteni, mint egy külhoni magyar népcsoportra, de lehet úgy is, mint akiket hazatelepítettek. Ez egy kísérleti telepítés volt a magyar állam részéről 1941-ben, amikor úgy döntöttek, hogy egy észak-moldvai, bukovinai térségben élő öt falu népét hazatelepítik. A külhoniság számomra saját élmény, így nagyon szívesen végzem a mai napig ezt a munkát.
– Származása és a bukovinai székelyek körében végzett munkája mennyiben befolyásolta pályaválasztását?
– Gyerekkorom óta fontos szerepet töltöttek be az életemben a népmesék és a népdalok. Tizennyolc éves koromban elindultam házról házra Kisdorogon, hogy megalakítsunk közösen egy népdalkört. Nagy segítségemre volt az 1989 óta létező Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, amelynek székhelye Bonyhádon volt, Kisdoroghoz egészen közel. Bevontak a hagyományőrző népdalkör révén a szervezőmunkába is. Ekkor óvónőként dolgoztam Kisdorogon, de éreztem, hogy a kultúrával és a hagyományainkkal szeretnék mélyebben foglalkozni. Sok élményben és utazásban volt részem általuk, és ez vezetett oda, hogy a néprajz szakot választottam az egyetemen. Ez egy késői, érett döntés volt, de azóta sem maradt abba a szerelem a néprajz iránt. A doktori disszertációmat az 1941-es bácskai telepítésről írtam, mintegy ezzel is tisztelegve bukovinai székely őseim előtt.