Petőfi Úti jegyzetek című naplójában ez áll: „Mint említém, a falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is nevemet.”
Petőfi Sándor a Baradla-barlangban hagyta kézjegyét
Szálinger Balázs látta a legendás van is, nincs is Petőfi-feliratot az aggteleki Baradla-barlangban.
A József Attila-díjas költő idei vállalása ugyanis, hogy Keszthelyről indulva végigjárja Petőfi 1845-ös felvidéki útvonalát, amit a nagy előd az Úti jegyzetekben örökített meg. Az aggteleki pillanatot és az azt követő anekdotát ő maga is többször elmesélte rendhagyó gimnáziumi magyarórákon mint egyfajta csavaros szerzői önmarketingre vonatkozó példabeszédet, de eszébe se jutott, hogy ez a bizonyos felirat megvan még.
Utánaolvasott a dolognak, és megkapta a Karszt és Barlang című folyóirat egyik 2008-ban megjelent számát pdf-en, amelyben Székely Kinga barlangkutató-geográfus ír a feliratról (Petőfi nyomán az Aggteleki-barlangban, 2008/I-II.). Ebben kép is szerepel róla.
Csak hát az irodalmárok nem gyakran olvassák a Karszt és Barlangot. Egyszerűen nem értek össze a szálak. A felirat valódiságát persze tudósoknak kell vizsgálniuk, de én mint költő rátettem a kezemet, és kifejezetten éreztem a száznyolcvan éves töltést. Nem is lehet nem valódi
– fogalmazott Szálinger Balázs.
A napokban különleges engedéllyel Szálinger is lemehetett az aggteleki barlang alig ismert részébe.
Mintegy három órát voltunk odalent, és életre szóló élmény volt, különösen attól a szakasztól, kb. az út felétől, ahol elfogyott a betonjárda, és pont ugyanazon a sáron lépkedtünk lefelé még jó hosszan, amelyen 1845-ben Petőfi
– idézte fel.
Vagy tíz percig keresgélték a falszakaszon, mire meglátták a hatalmas feliratot: „bevéstem hát nagy betűkkel én is…”
A 25 centis betűkből álló felirat egy méter hosszú, azaz csak ha eltávolodunk a faltól, akkor rajzolódik ki Petőfi neve.
A felirat a 2008-as fotón láthatóhoz képest sincsen jó állapotban, elmosódottabb, és mintha valaki átdörgölte volna az ujjával (talán hogy jobban látszódjon). De létezik, nagyon is létezik, és jelen pillanatban is odalent van a vaksötétben.
Nagyon ihletett pillanat volt, jó hosszan fotóztuk, még 3D-szkennerrel is megvan, ultraibolyával is megnéztük, hátha találunk valami érdekeset (mondjuk a Petőfi alatt egy jó kis Jókai-szignót), a helyszín meg van már jelölve, jó páran láttuk, most már nem fog elveszni. Nem tudom, ilyenkor mi történik, kap-e védelmet a felirat (ráférne), vagy van-e bármi feladata akár a műemlékvédelemnek, akár a Petőfi Irodalmi Múzeumnak az ügyben
– összegezte Szálinger Balázs.
