Hand von Bülow világhírű karmester sokat idézett, eredetileg negatív kritikának szánt megjegyzése – „opera egyházi köntösben” – jól illusztrálja azt az elterjedt nézetet, hogy Verdi Requiemje bár a katolikus liturgiából kölcsönzi a szerkezetét és a szövegét, nem is annyira vallásos tartalmat hordoz, mint inkább a gyásszal összefüggő egyetemes érzelmek, egyben a szerző saját emócióinak kifejezésére törekszik, a zeneszerző színpadi műveiből már jól ismert eszközökkel.
Tulassay Ádám a darabot meghatározó halált az élet megélésének hiányaként ábrázolja
A gyászmise megírására Giuseppe Verdit két általa nagyon tisztelt honfitársa, Gioachino Rossini zeneszerző és Alessandro Maznoni költő, az olasz újraegyesítés egyik vezéralakjának elvesztése inspirálta.
Művében a hullámzó érzelmek, a fájdalom, a veszteségből fakadó szomorúság és düh, a végítélettől való félelem és a béke iránti remény olyan drámai feszültséget hordozva jelennek meg, amelyek inkább ismerősek operaszínpadokról, mint egyházi szertartásokból.
Ezeknek a drámai érzelmeknek a színpadi ábrázolására kérte fel az Opera Tulassay Ádám rendezőt, aki 2019-ben az Eiffel Műhelyházban mutatkozott be Puccini Edgar című operájának színpadra állításával. A Berlinben és Edinburgh-ben végzett fiatal művész alkotótársaival – Csúcs Angéla díszlettervező, Lisztopád Krisztina jelmeztervező, Csuzi Márton koreográfus, Czeglédi Zsombor animációtervező és Pilinger Tamás világítástervező – olyan látványvilágot álmodott meg, amely Fritz Lang Metropolisából ihletet merítve a darabot meghatározó halált az élet megélésének hiányaként ábrázolja.
Koncepciójukban Verdi művének tételei különböző érzelmi töltetű, egymáshoz lazán kapcsolódó pillanatok soraként elevenednek meg, amelyeket a szoprán – Brassói-Jőrös Andrea – szemszögéből követhet nyomon a közönség, vagyis ahogy ő képzeli az apokalipszist, a halál napját.
A darabban színpadra lép Brassói-Jőrös Andrea (szoprán), Szántó Andrea (alt), Kovácsházi István (tenor), Cser Krisztián (basszus) és Adler Judit táncművész.
Verdi Requiemje az 1874-es nagy sikerű milánói ősbemutató után egy évvel a Nemzeti Színházban csendült fel először Magyarországon, Erkel Sándor vezényletével. A mű operaházi bemutatóját 1903-ben tartották, majd alkalmi előadásokat követően 1930-tól Sergio Failoni dirigálásával lett a mindenszentek, halottak napi repertoár szerves része egészen a kommunista hatalomátvételig. 1964-ben Székely Mihály emlékére újították fel, majd húsz évvel később játszották újra sorozatban az Erkel Színházban. A halottak napjához kapcsolódóan 1991 óta szerepel újra az Operaház műsorán.
Verdi Requiemjének szcenírozott változatát a november 2-i premiert követően az évadban november 3-án, 10-én és 15-én tűzi műsorára a Magyar Állami Operaház.
