A galériatulajdonos Kieselbach Tamás akkor adta a fejét könyvkiadásra, amikor rádöbbent, hogy a műtárgyak birtoklási vágyát érdemes kiváltani a megmutatás közösségteremtő élményével, és ennek a legjobb módja a könyvek készítése.
A kezei közül kikerült, hatalmas munkával és nagy lelkesedéssel készült kötetek mind arra szolgálnak, hogy bemutassák a magyar festészet sokszínűségét, mert ahogy Kieselbach fogalmaz:
Az én szememben a magyar festészet sokkal gazdagabb annál, mint amit gondolnak róla, és ezt be akarom bizonyítani mindenkinek.
A most megjelent Megtalált képek nem csupán egy újabb kötet a magyar festészetről. Bár festmények és róluk szóló elemzések találhatók benne, mégis sokkal több, mint egyszerű művészettörténet: megdöbbentően gazdag és izgalmas beszámoló arról, hogy milyen fantasztikus remekművek kerültek elő az elmúlt évtizedekben a feledés homályából.
Igazi festőzsenik alkotásaival találkozhatunk a Kieselbach új albumában
A könyvben olyan nagyságok különleges és egyedi műveiről tudhatunk meg részleteket, mint például Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar, Szinyei Merse Pál, Bihari Sándor vagy éppen Rippl-Rónai József.
Csontváry 2006-ban előkerült, A szerelmesek találkozója című művéről írt tanulmányból kiderül, hogy ez az alkotás lehetett a festő érett korszakának nyitánya. Az 1902 körül megfigyelhető lelki változás és művészi kiteljesedés összefügghetett a festő életművére nagy hatást gyakorló szerelmi élménnyel. Az alkotás tulajdonképpen egy
képpé szublimált önvallomás, egy sokáig várt találkozás beteljesülésének felmagasztalása. Egy olyan ihletett pillanat formálódik benne jelképpé, amely a régi és az új, a múlt és a jövő között feszül, de megjelenik benne az élet teljessége, a megtalált harmónia időtlensége.
A kötet megemlékezik Pechán József tehetséges vajdasági születésű festőről is, aki elsősorban a trianoni döntés hatására hullott ki a kollektív magyar emlékezetből, hiszen hagyatéka a határon túlra került, s rövid élete során képeiből alig néhány jutott el a budapesti magángyűjteményekbe. Pedig festményei – mint Molnos Péter művészettörténész fogalmaz – „egyszerű formálását, magával ragadó színeit és világos kompozícióját látva eszünkbe jutnak azok a szavak, amelyekkel Van Gogh a festészet legfőbb célját határozta meg: a művésznek nem hódítani kell és elkápráztatni, hanem vigaszt nyújtani a nézőnek, pihenést adni egy fárasztó nap után”.
De sorolhatnánk még a további történeteket és izgalmas részleteket az öt különböző borítóval megjelent kötetből, amelyhez egy kiállítás is kapcsolódik a budapesti Kieselbach Galériában.
A Megtalált képek nem az a könyv, amit egyszer átlapozunk, majd elteszünk a szoba egyik sötét szegletébe. Ezt évekig fogjuk forgatni, gyönyörködünk a magyar elme eme csodás darabjaiban, és bizton állíthatjuk, hogy a közel négy kilogrammos, pazar album könyvespolcuk valódi díszévé válik majd.
