Balogh Boglárka szabadúszó újságíró, akinek írásai többek között a National Geographic magyarországi felületein és a Szabad Földben jelennek meg. Tizennégy éve járja a világot, azonban ebben a könyvben az utóbbi hat év utazásainak és találkozásainak történeteit beszéli el fotókkal és térképekkel tarkítva.
A könyv akár novelláskötetnek is beillene, hiszen az egymást követő anyagok között laza a kötelék, de a fő összekötő kapocs nyilván a szerző maga, aki saját szemüvegén keresztül mutatja be például a marokkói Ájit Benhaddut, azaz az évezredes sárvárost, amelynek falait anno a berberek emelték a magasba.
Itt, a világ egyik legrégebbi erődítményében el is beszélgetett az írónő az egyik helyi berber lakossal, Mohameddel, aki kertelés nélkül kijelenti, hogy utálja Marrákest, mivel a városban sok az arab. Micsoda nyíltság – gondolhatjuk azonnal, de a könyv tele van ilyen nagyon is emberi és meglepő találkozásokkal. Olyanokkal, amilyenek csak akkor adatnak meg az utazónak, ha nem csak „turistáskodik” egy-egy helyszínen, hanem tényleg érdekli az adott ország, település.
Rutinos újságíróként a szerző minden helyzetben megtalálja az újdonságot, az igazat, a tisztát. És mi közben megtudhatjuk, hogy a világhírű csimpánzkutató, Jane Goodall világéletében hitt Istenben, hogy az ősi időkben a kínaiak féltek a pandáktól és sokáig vasevőként ábrázolták őket, hogy az itáliai Amalfi-part közelében elhelyezkedő ravellói Villa Civitában gyakran vendégeskedő Fred Astaire mindig puttanescát fogyasztott (szó szerinti fordításban: örömlányok spagettije), sőt arra is fény derül, hogy hogyan tisztítják meg Kambodzsát a taposóaknáktól az idomított hős patkányok segítségével.
A szerző könyvét kisfiának ajánlotta
A könyv előszavát olvasva kiderül, hogy Balogh Boglárka nem egyedül járja a világot, hanem a családjával, hiszen útjaira elkíséri őt négyéves kisfia, Sámi is. A szőke loknis legényke fel is tűnik egy-egy képen édesanyja karjaiban, de magát a teljes kötetet is Sáminak ajánlja a szerző. Ami teljesen érhető, hiszen mindenkinek a legdrágább kincse a gyermeke. Bevallom, bennem gyakorló édesanyaként épp az váltotta ki a legnagyobb csodálatot, hogy egy ilyen aprócska legényke hogyan tartható kordában egy-egy újabb utazáson, de a szerző Facebook-oldalán meg is találtam a választ: „Sámi nagyon nyitott, kíváncsi, önfejű gyerek, aki mindent meg akar nézni, szagolni, érinteni (…) Persze, pont ezért nagyon intenzív is a vele való utazás, mert ahhoz, hogy ő szabadnak érezze magát, és a veleszületett személyisége kibontakozhasson, a biztonságos feltételeket nekünk kell megteremteni.”
Bizonyára sokan tervezgetik az utazást a világ egy-egy különlegesebb vidékére, azonban az már kevésbé valószínű, hogy Földünk minden sarkába el tudunk jutni, de ennek a könyvnek a segítségével legalább a világ egy szeletét magunkba szippanthatjuk.
