Tetten érhető zeneiség
Bár elsőre ellentmondásosnak tűnhet, a magát formalistának valló Keserü további művészettörténeti hatásai közé sorolható úgy a dadaizmus, de John Cage munkássága is. Ezekből azt is feltételezhetnénk, helyesen méghozzá, hogy a humornak és a véletlennek is jelentős szerepet szán,
ahogyan a zene se választható le alkotásától, elvégre szinte mindig annak hatása alatt, de nem közvetlenül az alapján alkot – ennek ellenére a ritmikusság, és annak eltérő változatai, minden munkáján, legalább szubliminálisan tetten érhető.
Sőt, zenével való viszonya nem pusztán egyirányú, hanem egész kölcsönhatásokról beszélhetünk, ha arra gondolunk, hogy nem egy zeneszerző nem csak tulajdonosa valamely Keserü műnek, de kimondott zenemű létrejöttét is inspirálták.
Első ránézésre analitikus, matematikai vizualitásuk ellenére Keserü munkái nem képi jellegükben gépiek, hiszen a látszólag uniformizált és kiszámolt, de egyesével és kézileg felvitt (jel)rendszer, valamint maguk a jelek – és a mögöttük álló aprólékos alkotó gesztusok – végtelennek tűnő ismétlésénél talán nincs is találóbb analógia az emberi állapotra és létezésre: újra meg újra, nap mint nap, legalább ugyanúgy, de lehetőleg jobban.
Keserü Károly művei viszont abban az értelemben igenis számíthatnak gépinek, ahogyan a művész képes szintetizálni megannyi féle eltérő hatást és forrást egy koherens életműbe, legyen az magyar, őslakos, néprajzi, képzőművészeti, irodalmi, mozgalmi vagy hétköznapi, ezáltal pedig olyan primer képeket létrehozva, melyekben kis ideig elmélyülve már meglepődve (és akár enyhén csalódottan) konstatáljuk, hogy a pontok, vonalak és egyéb elemek nem folytatódnak tovább a kiállítótér falán, a levegőben vagy az embereken.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!