Juhos-Kiss Sándor festménykatalógusának (amelyben a Jókai Galériában jelenleg kiállított művei is megtalálhatók) utolsó oldalán olvashatjuk a festőművész ars poeticáját: „Úgy érzem, mintha előre és visszafelé is mennék az időben egyszerre. Ha a festészet nagy korszakait nézzük és megmérettetésre sarkallnak, akkor visszafelé megyünk. Ha valamit ki akarunk szakítani magunknak, amiről azt gondoljuk, hogy új, mások által még nem elképzelt formavilág, akkor előre haladunk. Ha valaminek több ezer éves hagyománya van, akkor kötelez, hogy kapcsolódjunk hozzá és felszabadító érzés új összefüggéseket felfedezni. Nem elszakadni a láttatástól, de azért fejest ugrani a felfedezésre váró tengerbe. Foltot folt mellé és színt szín mellé téve láttatni és éreztetni.”
Juhos-Kiss Sándor festményei
A kiállítótérbe lépve azonnal szemünkbe ötlik egy lenyűgöző színvilágú festmény, amely a Juhos-Kiss Sándor Caravaggio-sorozatához tartozik. –
Inspiráltak azok a videók, amelyek élőképben ábrázolják a Caravaggio-képeket – avat be a mű születésének hátterébe a festőművész. – Ennek egyik pillanatát ábrázolom. Ezek az én színeim, egyáltalán nem használtam feketét, csak kikevert tónusok vannak. Ehhez a sorozathoz tartozik a Levétel a keresztről című képem is
– teszi hozzá, a különleges alkotásért viszont ismét érdemes a katalógus felé nyúlni, ez az alkotás nem látható a kiállításon.
A tárlat szemlélése közben kitűnnek az Adriai-tenger partján készült képek. – Tengeri képet kerestem, hullámokat, és felbukkant a fagylaltoskocsi. Úgy éreztem ez egy ziccer, amit nem szabad kihagyni és egy külön képet érdemel – meséli a művész. A kiállítás megnyitóján Kelemen Dénes Lehel mondott beszédet, akit különösen megmozgatott festőtársának ez a sorozata. – Életvidám felfedezések, színben és kompozícióban, önfeledt élvezete a pihenésnek és a kellemes időnek. Igen, a festőnek ilyenkor pláne festenie kell: úgy figyelni és rögzíteni a látottakat, hogy abból festmény, lehetőleg remekmű legyen. Ott, alla prima, plein air a helyszínen, vagy később már otthon a műteremben. Impresszió és expresszió – fogalmazott a pályatárs.
Szeretek fejest ugrani a témákba, kihívásnak tartom. Nem szakadok el a figurativitástól, de szívesen kísérletezem
– árulja el Juhos-Kiss Sándor. Mint mondja, a Kalotaszegi benyomások című festményei egy nyári nap ihletésére készültek, amikor Bánffyhunyadon járt. Kalotaszegi népviseletbe öltözött lányokat és párt látunk a képeken, de az egyiken a modern világ is megjelenik: a népviseletbe öltözött férfi a templomból kilépve a mobiltelefonját figyeli.
Juhos-Kiss Sándor képein, akár a tengerpartot nézzük, akár a kalotaszegi képeket, kitűnik, hogy mennyire fontos számára az ember ábrázolása.
Ahogyan ránk tekint a színpompás népviseletben díszelgő lány és férfi, ahogy a fiatal fürdőzők előtt komótosan elhalad egy idősebb úr, vagy ahogy a városban az utcai kirakat előtt, a nézőnek háttal áll egy csinos lány, ezek az elkapott pillanatok mind elevenek, szinte ismerősek a számunkra.
Lendület, színkavalkád, erős kontrasztok, életerő, vidámság, hit, áhítat és látomás, báj és érzékiség, hagyomány és eredet. Erős gyökerek, vissza-visszatérés a szülőföldre, a gyermek és ifjúkorba, régi élményekbe, emlékekbe. Juhos-Kiss Sándor szeret mesélni, magával ragadni, és a társaság közepe lenni – foglalta össze Kelemen Dénes Lehel, mitől is olyan egyediek Juhos-Kiss Sándor festményei.
