A teremben beborítják a falakat a művész képei. Színek, formák, fények kavalkádja. Minden él és lüktet. Önkéntelenül felidéződik a látogatóban, ahogyan a festőművész vallott korábban magáról: „Szamosújváron születtem, de az őseim által Szék városához kötődöm, abban a szellemi örökségben éltünk gyermek- és ifjúkoromban. Még Erdélyben megfogant bennem egy olyan képi világ, amelyben átlátszó alakok vannak megfestve. Az ábrándozásról nem mondtam le, minél többet szeretnék formába önteni azokból a képi gondolatokból, amelyek időről időre foglalkoztatnak. Egy kisebb méretű képen sikerült szellemlényként ábrázolni a feltámadt Üdvözítőt. A mostanában készült képeken is sok szerep jutott e véletlen rátalálásnak” – írta Juhos Kiss Sándor. Ez a képi világ most látható a közösségi ház nagytermének falain, és bizony lenyűgözi nézőit.
Bartók műveiből válogattak a rendezvényen, melyeket Tassi-Ködöböcz Judit zongorán, Somogyiné Tassi Valéria és Juhos Kiss Eszter hegedűn adott elő. Majd Juhos Kiss János költő az egyik saját versét szavalta el, és avatta be a közönséget a vers születésének hátterébe. Végül Bánó Attila író, újságíró és grafikus méltatta a művész munkásságát és nyitotta meg a kiállítást. Néhány gondolatát idézzük most, melyek segítségével Juhos Kiss Sándor képeinek világa megnyílik a befogadó előtt, és értőn szemlélheti a képeket.
Juhos Kiss Sándor markánsan egyéni utakon jár
– kezdte méltatását Bánó Attila. – Képeire tekintve első benyomásaink alapján is nyilvánvaló, hogy nem az a művész, aki meg akarna felelni az úgynevezett divatos irányzatoknak − ha vannak még ilyenek −, de nem akar megfelelni ízlésromboló megrendelői elvárásoknak se. Vagyis az a fajta művészi hozzáállás jellemzi, ami a legjobbak sajátja.
Bánó Attila kiemelte, hogy
Juhos Kiss stílusa, formanyelve az idők során változott.
A korábbi, rá jellemző realisztikus ábrázolásmód megmaradt, azonban egyre inkább elmozdul egy szürrealistább, elvontabb irány felé. Emellett markáns vonulatként jelennek meg nála a portrék.
Képei megfogják és megrázzák a nézőt
állítja az író-grafikus, és egyet is értünk vele.
– Ezeken a festményeken minden mozgásban van. Az élénk színek, a lendületes formák mozgalmas dinamikája magával ragad bennünket. Mozognak a hegyek, a fák, az emberek. Erdélyi ihletésű, régebbi képein is jól megfigyelhető a mozgás, a dinamika, ami persze sok művész alkotását jellemzi, csakhogy Juhos Kiss műveinek egészen sajátos üzenete van. Magyarokhoz szóló üzenete. Egy külföldi művészetbarát soha nem fogja érezni azt, amit mi, magyarok érzünk e képek egy részének láttán. Juhos-Kiss Sándor Erdélyből származik. Magával hozta szűkebb hazája friss leheletét. Azt az életerőt, amely az erdélyi magyarság számára a legmostohább időkben is biztosította a túlélést. Mint Bánó Attila mondta, ezt elsősorban a lovasokat ábrázoló képein érezhetjük. A Kurultáj lovas játékainak megjelenítése egyidejűleg szól a hagyományok tiszteletéről és a magyarságot jellemző őserőről, amely egykor képessé tette őseinket a honfoglalásra, a Kárpát-medencében való megmaradásra. – Egészen más természetűek az itt látható biblikus tárgyú, a keresztény hitvilághoz kapcsolódó művek – mondta. – Ezek nem szokványos ábrázolásai a bibliai jeleneteknek, ezért is késztetnek bennünket töprengésre, a mélyebb, vallásos gondolatok megértésére, befogadására. Juhos-Kiss Sándor nagy mesterségbeli tudásról árulkodó festményei erős szálakkal kötnek minket a keresztény hitvilághoz, történelmünkhöz, Erdélyhez, s nem utolsósorban a határainkon innen és túl élő magyarsághoz – összegezte az író.
A tárlat március 22-ig tekinthető meg.
Borítókép: Juhos Kiss Sándor kiállítása megnyitóján (Fotó: Tóth Angéla)
