Herczegh Péter: Remélem, hogy meg tudok annyiszor újulni, hogy nem leszek unalmas

Vígjátékban, egészen pontosan bohózatban most először láthatja a közönség Herczegh Pétert. A Nemzeti Színház színművészével az Olasz szalmakalap pénteki bemutatója apropóján beszélgettünk többek között a próbafolyamatról, a finom humorról és arról is, hogy milyen filmet forgat Vidnyánszky Attilával.

Herczegh Péter színművész Fotó: Kurucz Árpád

– Több mint százötven éve hódítja meg a közönséget az Olasz szalmakalap című francia féltékenységi bohózat, amelyet a világhírű román rendező, Silviu Purcărete állít színpadra. A darabban milyen jellegű humorral találkozhat a közönség?

Herczegh Péter az Olasz szalmakalap című francia bohózat főszereplőjét, Fadinardot alakítja. Fotó: Kurucz Árpád

Herczegh Pétert a kétnyelvű Rómeó és Júliában is láthatja a közönség

– A Nemzeti Színházban nem szoktunk színpadra vinni bohózatot, úgyhogy már csak emiatt is izgalmas az előadás. A próbafolyamatot nagyon vártam, mert egyrészt most először játszom klasszikus vígjátékban, másrészt érdekelt, hogy mitől lesz egy jelenet vicces. Számos darabban volt már vicces jelenetem, de ez most más, hiszen itt a humorra, a játékra épül minden.

Annyit elárulok, hogy nem a hangos nevetések, az obszcén humor, hanem a nagyon finom humor jellemzi a darabot. Ha jó érzékkel tudjuk eljátszani, akkor egy bájos, érzékeny humorú előadás lesz, ami könnyed kikapcsolódást ígér a közönségnek, Silviu Purcărete sajátos stílusjegyeivel.

– Silviu Purcărete közismert abszurd és groteszk látásmódjáról. A munkamódszerére mi jellemző?

– Ismerem Purcărete rendezői világát, láttam a Megesett hercegnő története című előadását a Színházi Olimpián, de most dolgozom vele először. Francia nyelven rendezi az Olasz szalmakalapot, ami kihívást jelent, de tolmács segíti a munkánkat. Nagyon figyelnünk kell, hiszen a legapróbb instrukciói is sokat számítanak.

A legfőbb tanácsa az volt, hogy próbáljuk meg elfelejteni, hogy ez egy vígjáték, és ne próbáljunk mindenáron viccesek lenni, mert az erőltetett lesz. Inkább gondoljuk azt, hogy ezt a darabot Dosztojevszkij írta és most találták meg, lefordították franciára és mi most előadjuk.

– A főszereplőt, Fadinardot alakítja, aki kalapkeresőbe indul a saját esküvője násznépével a sarkában. Mit tudhatunk még a darabról?

– A darab félreértéseken alapszik, ráadásul egyik szereplő sem az, akinek látszik. Az pedig még komikusabbá teszi a történetet, hogy egy esküvő előtt játszódik, a násznéppel, akik a vőlegényt üldözik. A násznép különféle emberekből áll, ami lehetőséget ad a gegekre. Az előadás különlegessége, hogy dalok is elhangzanak benne, amit a zenés színész osztály hallgatói adnak elő. A díszlet és a jelmezek a klasszikusabb vonalat képviselik, illeszkednek a darab XIX. századi világához.

– Januárban különleges előadásban szerepelt, a Kassai Nemzeti Színházban mutatták be a kétnyelvű Rómeó és Júliát, amelyet a magyar közönség a MITEM-en láthat majd először. Ennél az előadásnál hogyan élte meg a kétnyelvűséget?

– A Nemzeti Színház művészeinek könnyebb dolga volt, hiszen – a szlovák színészekkel ellentétben – mi pontosan tudtuk, milyen ez a darab, körülbelül harminc alkalommal játszottuk már idehaza. A felkészülésre rendkívül kevés időnk volt, így nagyon intenzív munka folyt, a szlovák színészeknek egy már kész előadásba kellett beállniuk. A bemutató nagyon sikeres lett, állva tapsolt a közönség. A szlovák kollégákkal kapcsolatban nagyon pozitívak a tapasztalataim, elképesztően barátságos, őszinte, szívélyes fogadtatásban volt részünk, és nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk rövid idő alatt.

– Ilyenkor mennyire hat inspirálóan az új közeg?

– Engem nagyon inspirált. Azóta beszélgettünk a kollégákkal arról, hogy milyen izgalmas lenne, ha néha a színházak kölcsönadnának egy-egy színészt, hogy másfajta megszólalási móddal is megismerkedhessünk.

– Korábban egy interjúban úgy fogalmazott: „Mindig kalandos életre vágytam, de gyáva voltam ahhoz, hogy tényleg világgá menjek. A színházban biztonságos körülmények között új és új életeket játszhatok el.” Elégedett azzal, amit eddig eljátszott, elért?

– Szerencsésnek érzem magam, hogy a Nemzeti Színház társulatának tagja lehetek, sokat köszönhetek a teátrumnak. Rám bíztak főbb szerepeket, ami számomra azt jelenti, hogy megbecsülnek, látnak bennem potenciált.

Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy néhány év múlva már nem tudok a fiatal fiú bőrébe bújni.

Ám remélem, hogy meg tudok annyiszor újulni, hogy nem leszek unalmas.

– Ha jól tudom, a filmes világból érkezett a színházba. Mikor láthatjuk filmszerepben?

– Érdekes, de amikor jelentkeztem a színművészetire, alig jártam színházba, inkább a filmek érdekeltek. Idővel beleszerettem a színház világába és itt kötöttem ki.

Véleményem szerint Magyarországon nincs éles határvonal a filmes színész és a színházi színész között, persze van, aki az egyik, van, aki a másik iránt elkötelezettebb.

Vidnyánszky Attila hamarosan filmet forgat Móricz Zsigmond Úri muri című regényéből, amelyben én is szerepelek.