A Kárpát-medence harangjaiban fellelhető a magyar történelem és kultúra, a hitélet, együtt van jelen a transzcendens és az emberi.
A Szívverés a magasban című fotókiállítás a határon túl is látható lesz
A harang összeköti az Eget a Földdel, Istent azzal, akit az Ő képmására teremtett
– hangsúlyozza Berecz András.
Ezt a gondolatiságot képviseli a tárlat elrendezése is, a három részre osztható fotók a Szentháromságot idézik. A szemlélő, miközben a múltból a jelenbe ér, végigkísérheti a történelem évszázadait, útja a középkori, elnémult harangoktól az ékesen szóló harangnyelvekig vezet.
A harang rendeltetése szerint is időt jelez, ünnepre, imára, emlékezésre hív, végső útra kísér, máskor veszedelemre figyelmeztet, az ellenség jöttét jelzi.
Vajon létezik-e még olyan zenei eszköz, amely ugyanazon a hangon évszázadok óta ilyen sokféle érzést tud kiváltani? A kérdés a kiállítás számára fontos, hiszen „ezek a képek úgy szólítanak meg igazán, ha megérted a bennük foglalt időt” – írja a kiállításról Orosz István író, grafikusművész.
A 24 tablóból építkező tematikus összeállítás grafikai munkáit Szepessy Béla festőművész, grafikus készítette.
A Kárpát-medence harangjai azért léteznek a jelenben, mert tisztelettel megőriztük őket, hogy a jövő nemzedék örökségei lehessenek.
A Petőfi Kulturális Ügynökség a 2025-ös évben, 105 évvel a trianoni békediktátum életbe lépése után, ezzel a tárlattal kíván megemlékezni a magyarság összetartozásáról.
A Szívverés a magasban kiállítás budapesti megnyitóját május 8-án tartják, ezt követően Lendván, Zentán, Beregszászon, Kassán, Kolozsváron, majd június 4-én, a nemzeti összetartozás napján Csíkszeredában nyílik meg a tárlat.
A harangok határtalan, messzeségeket átívelő üzeneteik révén összekapcsolják a magyar, keresztény történelmi közösséget. A külhoni tárlatokkal kapcsolatban további információkat a Petőfi.hu oldalon olvashatnak.
Nemzetközi mesemondó
Berecz András ének- és mesemondó, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzeti Színház társulatának tagja 1957-ben született Budapesten. Az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben dalokat, meséket, tréfákat „gyűjtöget”. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York egyetemen, amerikai nyári zenei táborokban, Hollandiában magánkurzusokon. Mesét mondott tolmácsok segítségével kanadai, észt, francia, japán, holland, olasz, egyiptomi közönségnek is. Ez úgy igaz, ahogy hiszitek címmel mesemondókról készített dokumentumfilmet. Három nemzetközi mesemondó találkozó megálmodója, szervezője, műsorvezetője. A Károli Gáspár Református Egyetem Japán Tanszékén műfordítás, mesefordítás kurzusokat tart Kaoru Watanabéval.
