Beléptél egy digitális polgári körbe. Melyikbe?
Gyopáros Alpár hívott meg, hogy a Vidéki Digitális Polgári Kör munkáját segítsem.
Miért érezted szükségét, hogy jelen legyél a Vidéki Digitális Polgári Körben?
Kis településen élek. Munkáim városokba és természetesen jórészt kis településekre is szólítanak. Előfordul, hogy az egész ország területén egy hónap leforgása alatt háromezer kilométert is megteszek. Ebből úgy sejtem, hogy rálátásom van a különböző tájegységekre, fontos ezeket a csodálatos helyeket, történeteket megismertetni másokkal. Felsorolni sem tudom, hogy mennyi érték, nagy előd van körülöttünk. Nekem nagy előd a gazdaasszony is, a kádár mester is, a cipész és a bognár, Szalai esperes úr Halimbán, Zelenyák János, a „szegények gyógyítója”, a lekéri plébános, Bródy csodálatos találmánya: a „kripton” Csingerben, Szalvai tanár úr, a paprika nemesítője a Kurca partján, Szegedy Róza Badacsonyból, akinek köszönhetjük Kisfaludy Sándort, Deák Ferenc Söjtörről, Nagyváthy János Keszthely mellől, Lippay János Pozsonyból, Pápay Páriz Ferenc Debrecen mellől, Szabó Lajos atya Adonyból.
Gondoltad, hogy ekkora paláver lesz belőle?
Nem gondoltam. A vidék kérdésköre egy nagyon szerteágazó, aktuális feladat. Van, akiben ennek a kimondása vagy a megemlítése is értetlenséget szül.
A digitális teret hogyan használod fel?
A személyes találkozásokban hiszek, abban, hogy bele tudjunk egymás szemébe nézni. Abban, hogy egymás felé fordulva tudjunk beszélni, vitatkozni, kérdéseket feltenni.
Ez mitől lesz digitális kommunikáció?
A digitális közösségi térben sokszor pontatlanok és zavarosak az információk. Ahol valós, megélt helyzetekkel találkozom, azt én a mozgóképi tudásommal „kis talicskával” beszállítom a digitális térbe.

Talán te vagy az egyetlen olyan, az undergroundból indult arc, aki nem fordult át a mainstreambe, még sincs olyan picike falu, ahol ne ismernék a nevedet. Ezt minek köszönheted?
Ha visszatekintek, akár a nyolcvanas és kilencvenes évekre, akkor rendszeresen jelen voltak a társadalmi munkák az életemben, ma önkéntességnek hívják. Volt, hogy itt a faluban, koncertekkel emlékeztünk a nyolcvanas évek alternatív zenei kultúrájára: Balaton, Sexepil, Ági és a fiúk, Trabant, Müller Péter vagy a Mediawave -fesztivál nyári filmes alkotótáboraiban tanítottunk, nevelő intézeti programokat hoztunk létre, temetőfelújításokat végeztünk vagy éppen a helytörténeti gyűjtések zajlottak, sok évig készítettem műsorokat a Mária Rádióban, párhuzamosan a Tilos Rádióval. Sőt a vidéki környezetből, a falunkból rendszeresen segítettük főzéssel a Tilos maratont a Dürer Kertben. Az önkéntességnek voltak más formái is. 1991 környékén létezett Budapesten, a körúton a Hunnia Mozi. Magyarországon először stand-up előadások ott valósultak meg. Ez a műfaj olyan, mint a jazz, a blues, improvizációra épül. Mi ezt kaptuk Szentesről, a Horváth Mihály Gimnáziumból, Bácskai Mihálytól. Örülök, hogy a műfaj itthoni elindulásánál ott lehettem és másoknak tovább adhattuk. Az országot járjuk a Féltestvérek című színházi előadással, Badár Sándor és Szőke András ugyanúgy mesél, mint régen. Beszélünk, zenélünk, táncolunk. Járjuk a vidéket. Egyetlen előadásunk sem egyfoma. Ma talpon vagyok a munkáimból, ugyanakkor továbbra is fontosnak tartom, hogyha van szabadidőm és egészségem, tevékenyen részt vegyek a közösségek fejlődésében, az értékek mentésében. Ennek a sokrétűségnek köszönhetem valószínűleg azt, amit kérdeztél.