Lélekre, szívre és elmére ható jótékony mozdulatok

Földi Béla koreográfus alakulatának Quattro Stagioni – Many Ways produkciója az ember és a természet kapcsolatát, a ciklikusságot és az újjászületést kutatja a kortárs tánc eszközeivel. A Budapest Táncszínház Vivaldi A négy évszak című zenéjére teremt magával ragadó élményt a színpadon.

Fotó: Kaszner Nikolett

Létezik-e olyan ember, aki ismeri és nem szereti Vivaldi klasszikus remekét, A négy évszakot? A kérdés nyilván költői, hiszen a mester muzsikája minden megnyilvánulásában magával ragadó. Számos módon hallhattuk és láthattuk már ezt az alkotást, legutóbb épp a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a The Magic of Vivaldi című előadásban. Ennek a produkciónak a táncos részét a Budapest Táncszínház alkotói csapata szolgáltatta, professzionális módon. Így amikor nemrégiben megtudtuk, hogy a kiváló alakulat új előadással készül Quattro Stagioni – Many Ways címmel, örömmel látogattunk el a Nemzeti Táncszínházban tartott bemutatójukra. Hozzá kell tennünk, az ekkor látott két darabban teljesen új koreográfiákat mutattak be, egyetlen közös elem a fentebb említett előadással kapcsolatban Vivaldi zenéje volt.

Részlet a Budapest Táncszínház Quattro Stagioni című darabjából (Fotó: Kaszner Nikolett)

A művészeti alkotások egy része esetében – és a kortárs táncra ez nagyon igaz – nem érdemes előre elképzelni, hogy mit is fogunk látni a színpadon. Ezért érdemes inkább egyszerűen csak nyitott elmével és szívvel befogadnunk a produkciót. 

A Budapest Táncszínház egy estén két darabot is bemutatott

A Földi Béla koreográfus által immár 35 éve alapított Budapest Táncszínház előadásának kezdőjelenetében egy csapat barnába öltözött táncost látunk egy kupacban. Lassan rebbennek szét, találják meg új helyüket a színpadon, indulnak növekedésnek, gabalyodnak egymásba. 

Gondolhatjuk róluk, hogy földből kikelő magok, de lehetnének akár egy fészekben mozgolódó madárfióka-csapat is. A kortárs tánc csodája, hogy mindkét elgondolás igaz lehet.

A Quattro Stagioni című táncszínházi előadás vendég koreográfusa Aurelie Mounier, aki az olaszországi Centro Opus Ballet balettmestere, így fogalmaz a művel kapcsolatban:

Az ember és a természet nagyon hasonlítanak egymásra: egyfolytában mozgásban vannak, mindketten lélegző, élő organizmusok összességéből épülnek fel. A természet képes megváltoztatni az emberek lelkiállapotát

– ahogy ez a darab is, mondhatnánk, hiszen megtekintése örömöt és kreatív energiákat hoz felszínre.

A bemutató második felvonása a Many Ways címet kapta és az első résznél elvontabb gondolatisággal bír. Ennek zenei betétei között megtalálható Max Richter On the Nature of Daylight című zeneműve is, ami az Érkezés nevű amerikai sci-fi muzsikájaként is fellelhető. 

A csodálatos hegedűszó olyan líraiságot kölcsönöz a darab ezen részének, amely könnyet csalhat a szemünkbe. 

A koreográfia az emberi létezést meghatározó döntések, akadályok és belső fejlődésünk körül forog. A produkció ezen részét jegyző nemzetközileg elismert holland táncművészre, Neel Verdonra jellemző, hogy munkáival képes melankolikus, mégis magával ragadó hangulatot teremteni a színpadon. Így míg a darab első részének mozgásvilágára a játékosság volt a jellemző, a második része inkább fegyelmezett és feszes. Így azonban megtörténhet az a csoda, hogy egy estén két meghatározó élménnyel telítődve távozhatunk a táncszínházból.