Hatezer éves aranyleleteket találtak a bükkábrányi lignitbánya területén

Egy hatezer éves rézkori temető feltárása során, a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei különleges tárgyakra bukkantak a bükkábrányi lignitbánya területén, ahol 2007-ben a hétmillió éves ősfákat is felfedezték. Az itt feltárt három női sírból több mint egy tucat aranytárgy került elő, elsősorban karikás és kúpos lemezcsüngők, amelyek egykor egy fejdísz részei lehettek. Ezek a csüngők – habár több rézkori lelőhelyről is ismertek hasonló darabok – magas igényű kialakításuk folytán az eddig ismert legszebb példányok közé tehetők.

A csüngők és szimbolikájuk is gondolkodóba ejtik a régészszakmát. Egyes elképzelések szerint az ékszerek formája stilizált női alakot utánoz, és a rajtuk található poncolt dudorok a női domborulatokat jelképezik. Már több mint egy évtizede dolgoznak a szakemberek, hogy feltárják a régészeti emlékeket, mielőtt azok a bányaművelés áldozatává válnának. A régió kiváló földrajzi adottságai évezredeken át kedveztek az emberi megtelepedésnek, így számos régészeti korszak egykori települései, temetői kerültek már itt feltárásra, köztük legutóbb az a 34 sírból álló temető, amelynek három temetkezése ezen különleges kincseket rejtette.

A temető egy rézkori népességhez tartozott, amelyet fő lelőhelye nyomán a szakemberek Bodrogeresztúri kultúra néven különítenek el. Róluk még nincsenek írásos emlékek, csak a használati tárgyak mesélnek arról, kik is lehettek. Ez a Kr. e. 4000 körül élt közösség már használta a rézeszközöket, és a Kárpát-medencében az elsők között hordott arany ékszereket. Maga az aranyművesség elterjedése Európában nem sokkal korábbra tehető: a mai Bulgáriában található Várnán feltárt temető és férfisírja, Kr. e. 4500-ra keltezhető és a korszak leggazdagabb, legismertebb temetkezése. A rézkorban egy egységes fémműves kultúrkör jött létre a Balkán félsziget és Szlovákia délnyugati része között, ebbe tagozódott bele a Bodrogkeresztúri kultúra is.

Németh Attila ásatásvezető és Horváth Fanni régésztechnikus
Fotó: Hermann Ottó Múzeum

A nemrégiben feltárt temető különlegessége, hogy egy rangos férfitemetkezés is napvilágra került, ahol egy pattintott kőpengét, egy csiszolt kőbaltát és egy két kilogrammos rézcsákányt találtak egy sírban. A rézcsákányt inkább egyfajta jogarként használhatta a férfi, nem tényleges szerszámként. Ez a négy gazdag temetkezés mutatja a korabeli közösség előkelőségeit, mert ezek a tárgyak kimagasló presztízs értékkel bírtak. Az arany ugyanis már akkor is ritkaságszámba ment. A nyersanyagot valószínűleg a Kárpát-medencéből szerezték be, felszíni ércgyűjtéssel és aranymosással. Arra, hogy helyben állították elő, vagy készen hozták valahonnan, a tárgyak kidolgozásából nem lehet következtetni.

A Herman Ottó Múzeum régészei a rézkori temető mellett például késő-rézkori szarvasmarha áldozatot, valamint kelta és szarmata falvakat is feltártak a 2020-ban a lignitbánya területén, ezért a leletek restaurálása és pontos feldolgozása még hosszú időt fog igénybe venni. Tervben vannak radiokarbonos kormeghatározási és további természettudományos vizsgálatok is, amelyekkel pontosan meg lehet majd mondani, mikor temették el őket, és milyen kapcsolatokkal rendelkeztek e rézkori közösség tagjai.

A temetőben feltárt arany tárgyak közül néhány nemrég debütált a nagyközönség előtt. A feltárást vezető régész, Németh Attila, egy unboxing videóban mutatta be a tárgyakat a múzeumban.