A legfontosabb értékeket közvetítő gengszterfilm

– Egy férfi sose lehet önfeledt, csak az asszonyok – mondja Marlon Brando Francis Ford Coppola 1972-es filmjében.

2020. 06. 21. 7:44
A rendező kétséget sem hagy afelől, hogy elítéli a maffiamódszereket Forrás: UIP-Duna Film
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Egy férfi sose lehet önfeledt, csak az asszonyok – mondja Marlon Brando Francis Ford Coppola 1972-es filmjében, A Keresztapa-trilógia első részé­ben, Vito Corleone szerepében. Az ­1970-es években, amikor Nyugat-Euró­pában már kellőképpen tombolt a fogyasztói társadalom teljesen felesleges harácsolása, amikor a valódi értékek egyre inkább eltűnőben voltak, amikor már kezdett egyértelművé válni, hogy az egyéni önzőség elidegenedést, kommunikációképtelenséget és közönyt szül, amikor az emberek egyre magányosabbakká kezdtek válni, Coppola és Brando egy egészen zavarba ejtő, sokrétű és igencsak látványos alkotással állt elő, amely azonnal kultuszfilm lett.

A korabeli „légy önfeledt ebben a csodálatos világban, fogyassz sokat és csak magaddal törődj” parancsolata helyett a film a hagyományos értékeket helyezi a középpontba. Marlon ­Brando Vito Corleone szerepében temérdek alkalommal hangsúlyozza: bárhogy is alakul az élet, a család a legfontosabb.

Brando a filmben igazi apafiguraként megtanítja, hogy egy férfinak törődnie kell a családdal, figyelnie kell arra, hogy elegendő időt szánjon az asszonyra és a gyermekekre. A film gyakorlati tanácsokkal is szolgál, ilyen például az a jelenet, amikor arról van szó, hogy az ebédnél nem szükséges üzleti ügyekről beszélni, olyankor a család inkább egymással foglalkozzon.

Coppola filmje nyilván kétséget sem hagy afelől, hogy elítéli a maffiamódszereket, a gyilkos leszámolásokat, de azt is látni kell, hogy az első részben, amelyben még a Marlon Brando minimalista játékával legendásan előadott, sőt inkább megélt Vito Corleone értékrendje a mérvadó, nem a mindenáron való meggazdagodásról van szó. A keresztapa ugyanis elutasítja a drog­üzletet, mert az tönkreteszi a fiatalokat, a családokat, szerencsétlenséget és nyomorúságot hoz az emberiségre. A hagyományos értékekre épülő világba nem fér bele a drogüzlet, még úgy sem, hogy elképesztően csábító, ördögi nagyságrendekben mérhető haszonról van szó.

A rendező kétséget sem hagy afelől, hogy elítéli a maffiamódszereket
Fotó: UIP-Duna Film

Ahogy Brando Corleonéja a filmben nemet mond a drogüzletre, azonnal le is lövi az a világ, amelynek nem szent se Isten, se ember. Azt tudjuk, hogy kemény törvények voltak a régi világban is, egy férfinak oda kellett figyelnie, ha a családját meg akarta óvni a bajoktól, ahogy Brando mondja Vito Corleone utolsó nagymonológjában: „Egy férfi sose lehet önfeledt, csak az asszonyok.” Majd azt is hozzáteszi, hogy bármit is tett, a családjáért tette, nem maga miatt. Viszont A Keresztapa első részének világában még tisztelik egymást az emberek, példamutató, ahogy Al Pacino Michael ­Corleone szere­pében egy szicíliai kisvárosban udvarolni kezd egy helyi lánynak, de úgy, hogy a családjának is megadja a nekik kijáró tiszteletet. Hol van ma már ezektől az értékektől a XXI. századi ember?

Annak, hogy A Keresztapa kultuszfilm lett, több oka is van. Egyrészt Francis Ford Coppola figyelt arra, hogy szereplői egységesen minimalista színészi játékkal éljenek, így hiteles lett az egész alkotás. Másrészt operatőre, Gordon Willis következetesen – a Brando-lelövés jelenetének kivételével – mindig egy emberi nézőpontból mutatja a szereplőket, vagyis úgy, mintha a néző is ott lenne a közvetlen közelben. Harmadrészt pedig azért, mert – a gengszterfilm viszonylag egyszerű műfaji és dramaturgiai kereteit szétfeszítve – a hagyományos értékrendszer legfontosabb alapelveit kicsit sem didaktikusan tanította meg nemzedékeknek, akik kívülről „fújták” ezeket a jól megfogalmazott üzeneteket. Legvégül pedig azért, mert nem hagyott kétséget afelől, hogy kard által vész, ki kardot ragad.

Coppolánál a drogüzlet szimbolizálja a minden értéket elpusztító, erkölcstelen és önző szemléletet. Közel fél évszázaddal később erről eszünkbe juthat, hogy ugyanannyira pusztít az a mai szellemi drog, amely tönkre akarja tenni a családokat, sőt már a család fogalmát is eltörölné a föld színéről.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.