Jelen kötet, a „Nemzet a muzsikájában” címet viselő lapszám előszavában Sziklavári Károly idézi Mátray Gábor zeneszerzőnek, a magyar zenei közélet egyik zászlóvivőjének erőteljes és veretes nyelven szóló sorait 1824-ből („A’ Szép Mesterségeknek leghathatósabbika, ’s a’ Nemzeti Tulajdonságnak kijelentésére legalkalmatosabb Mesterség, a’ Muzsika. Ez, midőn az elme megfoghatóságával játszik, a’ szív érdeklését olly erővel gyakorolja, hogy az ellene állhatatlanúl elragadtatik. Ugyan azért valamint a’ Nemzeti érzéseknek gerjesztésére nintsen hathatósabb eszköz; úgy azoknak megerősítésére sintsen kedvesebb, és foganatosabb. – Ezt vegyék szívökre, kik még eddig a’ Nemzeti Muzsikáról tsak könnyen gondolkodtak; ezt tekintsék, kik annak erejét nem betsűlték. A’ Nemzet a’ Muzsikájában él. Ez vezérli indúlatait; ez ejti ki örömre, vagy bánatra fakadó szavait; ez mérsékli mind egész testének, mind különkülön tagjainak mozgásait. […] Nagy hálaadást érdemelnek tehát azok, kik a’ Nemzeti Táncznak muzsikáját gyarapítják. A’ mi tsak az által eshetik meg, ha a’ Nemzetnek életéből, külömböző történeteiből, ’s mindennapi szokásaiból támadható indúlatait hangokkal kiejtik”), majd felteszi a kérdést: „De hogyan ápolja e szerteágazóan gazdag örökséget XXI. századi jelenünk? Mit tesz hozzá, hogyan gazdagítja? Miként is bánik tehát az örökül kapott kulturális javakkal a »fogyasztói« társadalom?”, ezt követően pedig szenvedélyes hangú sorokban sorolja, hogy a zenei nemzeti hagyományt milyen veszélyek fenyegetik, és kijelenti, hogy ebben a dzsungelben próbál utat mutatni a lapszám: „Nemzeti hagyományaink továbbápolásához most azok szelleméhez híven kívánunk hozzájárulni a Napút hasábjain, tisztelve az örökség bőséges, természetes gazdagságát. E törekvésnek megfelelve összeállításunk »régimódi« körkép jelleget ölt, elsősorban művészi zenénkre koncentrálva, közelebbről is zeneművészetünk azon hajdani és jelenkori személyiségeire, illetve történeti fejleményeire, akik/amelyek tevékenysége/léte szempontjából kulcsszó a hagyomány/hagyományteremtés.”