A Napút hetekre ad csemegéznivalót az olvasónak

Tisztelve az örökség bőséges, természetes gazdagságát, elsősorban művészi zenénkre koncentrálnak az új lapszámban.

A Napút cigányokról szóló, „Aj, romale…” című 2018/5. száma óta (melyet lelkes szavakkal méltattam) tudom, hogy amelyik témához a szerkesztők hozzányúlnak, arról komoly, átfogó jellegű leírást és értékelést adnak mind a téma szakértőinek tollából származó írások, mind a témához kapcsolódó szépirodalmi blokkok szövegei tekintetében.

Jelen kötet, a „Nemzet a muzsikájában” címet viselő lapszám előszavában Sziklavári Károly idézi Mátray Gábor zeneszerzőnek, a magyar zenei közélet egyik zászlóvivőjének erőteljes és veretes nyelven szóló sorait 1824-ből („A’ Szép Mesterségeknek leghathatósabbika, ’s a’ Nemzeti Tulajdonságnak kijelentésére legalkalmatosabb Mesterség, a’ Muzsika. Ez, midőn az elme megfoghatóságával játszik, a’ szív érdeklését olly erővel gyakorolja, hogy az ellene állhatatlanúl elragadtatik. Ugyan azért valamint a’ Nemzeti érzéseknek gerjesztésére nintsen hathatósabb eszköz; úgy azoknak megerősítésére sintsen kedvesebb, és foganatosabb. – Ezt vegyék szívökre, kik még eddig a’ Nemzeti Muzsikáról tsak könnyen gondolkodtak; ezt tekintsék, kik annak erejét nem betsűlték. A’ Nemzet a’ Muzsikájában él. Ez vezérli indúlatait; ez ejti ki örömre, vagy bánatra fakadó szavait; ez mérsékli mind egész testének, mind különkülön tagjainak mozgásait. […] Nagy hálaadást érdemelnek tehát azok, kik a’ Nemzeti Táncznak muzsikáját gyarapítják. A’ mi tsak az által eshetik meg, ha a’ Nemzetnek életéből, külömböző történeteiből, ’s mindennapi szokásaiból támadható indúlatait hangokkal kiejtik”), majd felteszi a kérdést: „De hogyan ápolja e szerteágazóan gazdag örökséget XXI. századi jelenünk? Mit tesz hozzá, hogyan gazdagítja? Miként is bánik tehát az örökül kapott kulturális javakkal a »fogyasztói« társadalom?”, ezt követően pedig szenvedélyes hangú sorokban sorolja, hogy a zenei nemzeti hagyományt milyen veszélyek fenyegetik, és kijelenti, hogy ebben a dzsungelben próbál utat mutatni a lapszám: „Nemzeti hagyományaink továbbápolásához most azok szelleméhez híven kívánunk hozzájárulni a Napút hasábjain, tisztelve az örökség bőséges, természetes gazdagságát. E törekvésnek megfelelve összeállításunk »régimódi« körkép jelleget ölt, elsősorban művészi zenénkre koncentrálva, közelebbről is zeneművészetünk azon hajdani és jelenkori személyiségeire, illetve történeti fejleményeire, akik/amelyek tevékenysége/léte szempontjából kulcsszó a hagyomány/hagyományteremtés.”

Majd elkezdődik a cikkek színes – de mindvégig, kivétel nélkül színvonalas és minőségi – kavalkádja, és tényleg minden van itt, mi kultúrarajongó szem-szájnak ingere; a teljesség igénye nélkül sorolok néhányat: Grandpierre Atilla a Vágtázó Csodaszarvasról mesél, szó esik a múlt és a jelen minőségi zenéjéről (a Fénykör című ciklusban lapunk főszerkesztője, Toót-Holló Tamás személyes hangú esszéjét is olvashatjuk), remek páros interjúk készülnek Bánkövi Gyulával és Horváth Barnabással, illetve Barta Gergellyel és Horváth Márton Leventével, de kitűnő szöveg született halálának 200-dik évfordulóján Lavotta Jánosról (és én véletlenül tudom, hogy egy döbbenetes erejű regény is születőben van róla), illetve az évfordulós szálon továbbhaladva Beethovenről, Mosonyi Mihályról és Bartók Béláról; de belekóstolhatunk a zseniális Csáth Géza zenei témájú írásaiba, és időről időre ún. Közjátékokat olvashatunk, többek között a tárogatóról, üldözött zeneszerzőinkről, évfordulós zeneszerzőinkről és száz évet megélt zeneszerzőinkről, de még a zenében megmutatkozó Trianon-jelenségről is.

Informatív, rengeteg tudást összegyűjtő lapszámról beszélünk ismét, amelyik hetekre ad csemegéznivalót az érdeklődő olvasónak. Szükség van az ilyen magas színvonalra, nekünk, magyaroknak – mint Arany János írja a kötetben szintén idézett, Hollósy Kornéliának című, 1857-ben született versében: „Egy nép lakik túl a tengeren, / Hol délre lejt az Álpok alja, / Hol fűszeres völgy, rónaság / Az erdős Appenint uralja: / Hajdan dicső nemzet, ma rab; – / S hogy lánca csörgésit ne hallja: / Énekkel űzi bús neszét, / S az érc igát enyhíti dalja. / Oh, hát dalolj nekünk!…”

Nemzet a muzsikájában. Napút folyóirat 2020/8. Irodalom, művészet, környezet.

A Napút folyóirat korábbi tematikus számáról itt olvashatnak.