A történet 1909 decemberében Móricz Zsigmond első színpadi műve, a Sári bíró premierje előtti és utáni órákban játszódik otthonában. Blaha Lujza hűséges házvezetőnőjének, Marinak idézi fel színházi karrierjét, kedvenc szerepeit, szakmai sikereit és nehézségeit, színésztársait, de arról is mesél, hogyan tanulja meg a szerepeit, lámpalázas-e egy-egy premier előtt, valamint hogyan ismerkedett meg például a walesi herceggel. Magánéletének változásairól, három házasságáról kevés szó esik, ám mire összeillesztjük a boldog-szomorú számvetés, visszaemlékezés-folyam mozaikdarabkáit, élesen kirajzolódik mindenkit magával ragadó személyisége, amelyet soha nem ragadott el a siker. Mindig egyszerű és egyenes maradt. S ezt az egyszerű és egyenes jellemet remek színészi játékkal és hitelesen kelti életre Hűvösvölgyi Ildikó, aki még táncra is perdül és elénekli többek között a Cserebogár, sárga cserebogár és a Piros, piros, piros, háromszor is piros című dalokat. A házvezetőnőt alakító Nyírő Bea bár többnyire hallgat, s finoman konstatálja az elhangzottakat, játéka mégis meggyőző.