A Délmagyarország 1945-ben a „magyar nép gonosz árulóinak” nevezte a csendőröket, hozzátéve még az alábbi megállapítást: a „hűbéri rend öntudatos hívei”. Még ha nem ismernénk a magyar történelem folyását, akkor is gondolhatnánk e dehonesztáló kifejezésekből kiindulva, hogy nehéz sors várt a csendőrökre 1945 után. Vincze Gábor történész új kötetében egy eddig feltáratlan területet térképez fel: a csendőrség 1945 utáni felelősségre vonását tárja fel állambiztonsági és népbírósági iratokra hagyatkozva. Izgalmas feladat mindaz, amit a szerző végigvisz művében, de az eredmény több mint elborzasztó: az iratanyagok alapján egyértelműen kiviláglik a csendőrség testületi felelősségre vonásának tendenciózussága és a büntetések indokolatlan szigora. Ami talán még meglepőbb, hogy a felelősségre vonás követelése egyes esetekben nemcsak a kommunisták, hanem a polgári oldal részéről is napirendre került. Ennek oka leginkább a zsidóság deportálásában vélt nagy szerepük lehetett, holott a történészek mára kimutatták: a csendőrség mindössze tíz százaléka vehetett részt az elhurcolásokban.
Tudja, milyen szerepe van a gyümölcslégynek az orvoslásban?
A Szépművészeti Múzeumban ma induló Tudományos Expón erről is szó lesz.