A kötet szinte mindegyik sorstörténetre példát hoz, de leginkább azokat a csendőrsorsokat vonultatja fel, akik népellenes cselekedetben vettek részt Csongrád, Csanád vagy Békés megyében. Nem kerüli meg a neuralgikus pontot sem: a zsidók deportálásával összefüggésbe hozható csendőrsorsokat, de ezen történetek esetében a forráskritika erőteljes alkalmazására inti az olvasót.
A legérdekesebb és legösszetettebb fejezet a Rendhagyó esetek címet kapta. Ebben betekintést nyerhetünk Beöthy Kálmán ezredes (Egy irodalmár tiszt) életútjába, akit 1945 után internáltak, majd kitelepítettek, kőművesként dolgozott, de az 1956-os forradalomban nem vett részt. Ezt követően mégis rendőrhatósági felügyelet alá helyezték, majd bebörtönözték. A nagy műveltségű, írói hajlamokkal megáldott egykori csendőrezredes nélkülözések közepette hunyt el. De ott van Jenei Károly tizedes, aki üldöztetése miatt öngyilkosságot akart elkövetni (felgyújtotta a kocsiszínt), végül túlélte, és elítélték gyújtogatás vádjával. 1963-ban helyezték szabadlábra, neki 1972-ben sikerült önkezével véget vetni életének. Hasonlóan döbbenetes Petők Sándor nyugalmazott főtörzsőrmester, Soltész Imre őrnagy és Tímár Gergely főtörzsőrmester esete is.
Vincze Gábor klasszikus történész: bő forrásanyaggal, nagy szakirodalmi háttérbázissal, pontos lábjegyzetekkel dolgozik. Nem beszél mellé, hagyja megszólalni a forrásait, magyarázó kiegészítéseivel segíti a megértést és a forráskritikát is. A kötetben való tájékozódást több mint ezer lábjegyzet és névmutató segíti. A csendőrökről a mai napig több helyütt sztereotípiákat olvashatunk: kegyetlenek, nagy hatalmúak, törvényszegők, önbíráskodók. Vincze Gábor csendőrsorsainak változatossága ezeket az előítéleteket is cáfolja. A szerző könyve hiánypótló a kommunista diktatúra és az államszocializmus megtorló módszereinek és a csendőrség teljes történetének bemutatásában egyaránt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!